Utóbbiakat – köztük a főpolgármestert is – 1994 óta közvetlenül választhatjuk meg, így Budapest első embere az egyik legnagyobb legitimációval rendelkező politikus. Az utóbbi hat választás átlagos szavazatszáma több mint 650 ezer, de például 2006-ban 773 ezer fővárosi élt a szavazati jogával.
Tarlós István eddig háromszor indult el a főpolgármesteri címért: a legtöbb szavazatot, közel 350 ezret 2006-ban kapta, ám akkor nem tudott győzni, mert a szabaddemokrata Demszky Gábor a maga 362 ezer szavazatával egy hajszállal megelőzte. 2010-ben viszont fölényesen nyert Tarlós: 321 ezer szavazatot szerezve nagyon megverte a szocialista Horváth Csabát, aki csupán 178 ezer voksot gyűjtött. Tarlós 2014-ben kapta a legkevesebb szavazatot,
290 ezret, ám így is jelentős fölénnyel őrizte meg pozícióját a 210 ezer szavazattal második helyre befutó Bokros Lajossal szemben. Tarlós mindhárom indulásánál kimutatható, hogy a későbbi győztes a saját oldalán egyedüli jelölt volt: amikor 2006-ban Tarlós veszített, a jobboldalról nemcsak ő indult (függetlenként, de Fidesz–KDNP támogatással), hanem az MDF-es Katona Tamás és a MIÉP-es Zsinka László is. Utóbbi két politikus összesen 57 ezer szavazatot nyert, miközben Tarlós csak 13 ezer szavazattal maradt el Demszkytől. Közös jobboldali jelöltként szinte bizto-san ő győzött volna. 2010-ben Tarlós közel 54 százalékkal nyert, így akkor is ő lett volna a győztes, ha csak egy vetélytársa van (három volt), 2014-ben azonban 49 százalékkal lett befutó, ami azt jelenti, hogy – matematikai alapon – amennyiben nem négy, hanem csak egy ellenzéki kihívója lett volna, elvileg az legyőzhette volna.
2019. 01.25. (XXIII/4)
