A hazai és az összeurópai eredmények fényében mekkora mozgástere van most Orbán Viktornak az európai nagypolitikában?
– Belpolitikailag az eredmények nem nagyon okoznak fejfájást a Fidesznek. Ugyanakkor az is látszott, hogy Orbán Viktor sokkal többet remélt ettől az európai parlamenti választástól: a miniszterelnök szándékai már 1-1,5 éve az európai párt struktúraátalakítására irányulnak. Tisztán jobboldali koalíciót a számok alapján nem lehet az Európai Parlamentben létrehozni. Ez szűkíti Orbán mozgásterét, és korlátozza a lehetőségeit is. Ha a miniszterelnök európai politikáját nézzük, akkor a mostani az elmúlt 9 év legnehezebb helyzete. Most az látszik, hogy Európát működőképesen csak a liberálisok, szociáldemokraták és a néppártiak együttműködése tudja irányítani. Ez pedig a legrosszabb forgatókönyv a Fidesz számára. Két okból: egyrészt azért, mert mandátum technikailag az általuk megszerzett (egyébként nagyon sok) 13 képviselői helyre egy ilyen széles koalícióban nincs szükség, hiszen a Néppártnak egy ilyen formációban is relatív többsége lenne. Másrészt, és ez fontosabb, a Néppárt akkor tud a szocialistákkal és a liberálisokkal megegyezni, ha nem az orbáni irányba mozdul el, hanem őt a koalíción kívül tudja. Innentől kezdve nem egyszerű a Fidesz helyzete. Ha hatalmi pozícióban akar maradni, akkor valahogy vissza kell küzdenie magát az Néppártba. Ezenkívül vannak új ajánlatok, de ez a világ nagyon heterogén, kevésbé természetes szövetségeseket tartalmaz. Másrészt nincsenek közöttük olyan jelentős politikusok, akik hatalmi pozícióban lennének (Salvinit kivéve). Egy fideszes politikus egy háttérbeszélgetésben focis hasonlattal élve úgy írta le a helyzetet, hogy a 90. percben a Fidesznek gólt kellene szerezni, de az ellenfél két védője a szögletzászlónál beszorítja őket, ahonnan szinte lehetetlennek látszik kapura törni. Orbán Viktor számára ez egy óriási kihívás, politikai tehetsége ismét kiderülhet, ha képes lesz ebből a helyzetből egy átemelős csellel kitörni.
A választás estéjén itthon a legnagyobb meglepetés az ellenzéki oldalon volt. A közvélemény-kutatások egyike se tükrözte a DK és a Momentum ilyen arányú áttörését, valamint a többiek ilyen szintű leszerepelését. Miért lehetett ez?