Öt évvel ezelőtt senki sem gondolta volna, hogy izgalmas lehet egy európai parlamenti (EP), vagy épp egy önkormányzati választás Magyarországon. Aztán valahogy mégis az lett. A Fidesz az EP-választásnak adott tétet, a mostani előválasztással és a felborult pártviszonyokkal az ellenzék pedig az önkormányzati megmérettetésre fordult rá nem várt módon. Önmagában a „Fogjunk össze és állítsunk közös jelöltet!” program a tavalyi áprilisi választáson csúfos kudarcot vallott. Nyilván lehetett, és keresték is az akkori vereség felelőseit (zömében az LMP-ben), ám világossá vált, hogy nem mindenkinek van kedve egy másik párt jelöltjére átszavazni csak azért, hogy ne a Fidesz jelöltje győzzön egy választókerületben.
Aztán a 2018 áprilisát követő hónapok gerillapolitizálása a parlamentben és az MTVA székházánál nemhogy nem hozott az egy táborba verődött ellenzéki pártoknak a konyhára, de a májusi EP-választás tulajdonképpen teljesen átrajzolta a Fidesztől balra fekvő politikai térképet a Jobbik, az LMP és az MSZP–P leszereplésével. A centrális erőtér átalakulásáról, és a baloldali belháborúról a Hetek korábbi számaiban Gavra Gábor több cikket is írt. (Baloldali belháború. Hetek, 2019. június 21.)
2019.06.28.(XXIII/26)
