A 19. században számos politikusunk egyben író is volt. Kossuth Lajost például azért ítélték három évnyi börtönbüntetésre, mert a Törvényhatósági Tudósítások című kéziratos újságot engedély nélkül adta ki. 1837. május 5-én le is tartóztatták, és a budavári börtönbe vitték. Amíg a kihallgatása zajlott, addig a pesti lakásában, ahol szülei is éltek, házkutatást tartottak. Elkobozták azokat az iratokat, amelyeket terhelőnek éreztek Kossuthra nézve. Egyébként országosan is hatalmas botrány lett a letartóztatás híréből. A magyar társadalom többsége felháborodott, mivel úgy érezték, hogy a megyei gyűlések miatti retorzió tulajdonképpen a képviselők politikai véleménynyilvánítási szabadságát fenyegeti. Kossuth pere elhúzódott, még védekezni sem volt hajlandó. Fogsága, minden szigorúsága ellenére, inkább fejlesztette, mint elzsibbasztotta szellemét. Mint ez időből eredő naplótöredékei mutatják, sokat olvasott és írt, különösen az angol nyelvben való kiváló jártasságát szerezte meg börtönévei alatt. Politikai tekintetben pedig egyenesen javára vált az üldöztetés: a mártíromság koszorúja minden szónál és írásnál fényesebben hirdette csüggedetlen hazafiságát.
Ellenzéki újságíróból kormánypárti politikus
Mikszáth Kálmán íróként és újságíróként szintén előbb volt ismert, mint politikusként. Az ő esetében az is érdekes, hogy bár nézete és politikai írásainak hangvétele ellenzéki volt, mégis elfogadta a kormányzó Szabadelvű Párt országgyűlési képviselői mandátumát. Bizalmas viszonyba került Tisza Kálmán miniszterelnökkel, Mikszáth volt az egyik állandó kártyapartnere. Enyhe radikalizmusa, szembenállása ekkor sem szűnt meg (Országgyűlési karcolatok), de úgy érezte, hogy Magyarország számára nincs más politikai alternatíva, mint a kormányzó párt politikája, ezért később támogatta Tisza István kormányát is. Sokak szerint Mikszáth politikusként is elsősorban újságíró volt. Országgyűlési tudósításaival különböző műfajokban tájékoztatta az olvasóközönséget.
2019.06.14.(XXIII/24)
