„Nagyecseden nőttem fel. Ide jártam óvodába, iskolába, gimnáziumba, majd elkerültem főiskolára. Jelenleg meg ugyanabban az óvodában dolgozom, ahol én is ovis voltam” – meséli Balogh Mariann. Már akkor megfogalmazódott benne, hogy óvónő lesz, amikor óvodásként kicsúfolták a cigány származása miatt – elhatározta ugyanis, hogy ha majd óvónő lesz, mindent megtesz azért, hogy ez ne forduljon elő a gyerekek között.
A továbbtanulás az ő esetében teljesen rendhagyó dolognak számít, Mariann ugyanis oláh cigány családba született, ahol máig nagyon erőteljesen élnek a tradíciók. „A mi kultúránkban nagyon korán mennek férjhez a lányok, de én valahogy nem álltam be a sorba. A tradícióknak megfelelően engem is megkértek 13 évesen, azután kétévente jöttek az újabb kérők. De én mindig más akartam lenni, mint a többi lány: szakmát szerettem volna és egy biztos anyagi hátteret, nem csak a férjemre támaszkodni. Nyolcadik után anyu és nagybátyám megkérdezték, mit szeretnék: udvarlót vagy iskolát? Én továbbtanultam” – mondja Mariann.
Mint szavaiból kiderül, egyéves volt, amikor elváltak a szülei, és végignézte, ahogy édesanyja, aki korán ment férjhez, és nem volt semmilyen képzettsége, óriási erőfeszítések árán felnevelte őt és a bátyját. Az asszony idénymunkákat végzett gyárakban, napszámba járt, és mindössze 27 éves volt, mikor leszázalékolták, de emellett is dolgozik a mai napig. Mariann jövőképébe az is belejátszott, hogy a roma hagyományok szerint az eladósorba kerülő kamaszlányokra szakad minden otthoni munka, valamint a kistestvérek, illetve nagyszülők gondozása is, s emiatt hetediktől ő is sokat hiányzott az iskolából. Szerette volna többre vinni, így aztán elérte, hogy a nagyecsedi kéttannyelvű református gimnáziumban tanulhasson tovább.
2019.08.09.(XXIII/32)
