Az aradi mártírokra emlékező évforduló kapcsán felmerül a kérdés, ki volt Aulich, s milyen szerepet játszott történelmünk talán legfényesebb fejezetében?
Aulich Lajos 1793. augusztus 25-én született Pozsonyban német anyanyelvű, katolikus polgári családban. Apja vendéglőt tartott fenn, melynek jövedelméből taníttatni tudta gyerekeit. Lajos, majd Pál nevű öccse is egy katonai jellegű magán nevelőintézetben végeztek, s innen álltak be a császári-királyi (továbbiakban cs. kir.) hadseregbe. Pál hadbíró lett, Lajos pedig a legnagyobb tapasztalattal és leghosszabb szolgálati idővel rendelkező vezetőjévé vált a szabadságharcnak a mindvégig szolgálatban maradó 30 honvédtábornok közül. 1812-ben hadapródként kezdte katonai pályafutását a 2. sor-gyalogezredben.
Ezrede kényszerűségből részt vett Napóleon 1812-es oroszországi hadjáratában. Aulich egy Galíciában elhelyezett zászlóaljhoz került, ahol zászlóssá lépett elő. Harcolt a Napóleont legyőző lipcsei csatában (1813), s harctéri érdemeit hadnagyi előléptetéssel jutalmazták. A katonák kiképzésében és a róluk történő gondoskodásban példamutató volt. A háborút lezáró bécsi kongresszus alatt (1814–15) a Sándor-gyalogezred a császárvárosban állomásozott, majd 1819-ben Pozsonyba került, s egy ötéves időszakot leszámítva a szabadságharc kitöréséig itt is maradt. A pozsonyi tartózkodást 1826-ban átmenetileg az Itáliába vezénylés váltotta fel. Közel három évig állomásoztak a Nápolyi Királyságban, Aulich ekkor már főhadnagy volt, s továbbra is beosztott csapattisztként szolgált. Ezredét 1829-ben Dalmáciába vezényelték, s kétéves zárai helyőrségi szolgálat után került vissza Pozsonyba.
2019.10.04. (XXIII/40)
