A március végén elfogadott felhatalmazási törvényként emlegetett jogszabály tulajdonképpen különleges jogrendet léptetett érvénybe, melyben a veszélyhelyzet fennállásáig a kormány saját hatáskörben hozhat döntéseket. Az ellenzék a Mi Hazánk kivételével egyként állt ki a döntés ellen, legfőbb kritikaként annak időbeli korlátjának hiányát megfogalmazva.
A törvény kétségkívül nem elegáns, ám a válsághelyzetben szükségszerűen pragmatikus. A legfőbb kérdés, hogy a kormány visszaél-e a ráruházott hatalommal, visszaadja-e a jogköröket a helyzet javulásával. Amennyiben ez mégsem történne meg, az alaptörvényben rögzített irányelvek mentén legkésőbb a következő, 2022-es választás során az állampolgárok minden gond nélkül a szavazófülkében számon kérhetik azt.
A rendkívüli veszélyhelyzettel kapcsolatos törvény komoly indulatokat váltott ki a külföldi szereplőkből is. Már a javaslat elfogadása előtt megjelentek a kritikus hangok. Megszólalt az ügyben Othmar Karas, az Európai Parlament (EP) egyik néppárti alelnöke is. A Twitteren azt írta, hogy Orbán Viktor arra akarja használni a válságot, hogy ártson a liberális demokráciának, és leépítse a jogállamot. Cinikusnak és gátlástalannak minősítette, hogy valaki egy ilyen súlyos európai válsággal visszaéljen, és a saját politikai céljára használja. A liberális ALDE pártcsalád egy petíciót indított, „Hogyan engedhetjük meg, hogy Orbán Viktor megússza ezt” címmel. Szerintük a törvénytervezet hatalmat adna a magyar miniszterelnöknek arra, hogy további intézkedésig bármilyen általa választott ügyben kikényszeríthesse az akaratát, anélkül, hogy bárki vitába szállna vele.
2020.04.24. (XXIV/17)
