Száz évvel Trianon után a magyar köztársasági elnök a Magyar Érdemrend lovagkeresztjével tüntetette ki LucianBoia román történészt. A díjat átadó Zákonyi Botond bukaresti nagykövet úgy érvelt, hogy Boia írásaival sokat tett azért, hogy a Trianon-traumánk enyhüljön. Ezzel szemben a román történész elit és a kommentelők jelentős része egyfelől áltörténésznek és hazaárulónak bélyegzik az „ellenségtől” kitüntetést átvevő professzort, másfelől megkérdőjelezik, hogy a magyarokat bármiféle trauma érte volna. Mit gondol, miért?
– Én ahhoz a generációhoz tartozom, amely számára nagyon fontos volt Boia munkássága. Az ő ’97-es könyve, ami szinte rögtön megjelent magyarul is (Történelem és mítosz a román köztudatban, Kriterion kiadó, 1999 – a szerk.), teljesen meghatározó volt. Ez a munka pontosan azt üzenete, hogy hagyjuk már abba a nemzeti mítoszgyártást, és nézzük egy kicsit tárgyszerűbben ezt az eredetkérdést. Boia rengeteg nemzeti mítoszt, féligazságot elég módszeresen és hatékonyan dekonstruált.
A magyarok természetesen mindig is nagyon rajongtak Boiáért, mert úgy érezték, hogy a román nemzeti mítoszok kritikus tárgyalása erősítheti az ő narratívájukat. Vagy mondjuk egy alternatív elbeszélést, ahol végre teret kapnak a kisebbségek. Ahol Nagy-Románia, illetve a beteljesült román állam nem magától értetődő, nincs itt kétezer éve, és nem csak románok lakták. Kétségtelen, hogy ez a megközelítés nagyon bezavart a (poszt)kommunista román nemzeti kánonba. Ennek ellenére semmi furcsát nem látok abban, hogy LucianBoia megkap egy ilyen kitüntetést. Vessenek magukra azok, akik nem szeretik. És olvassák el a műveit, rengeteget lehet tanulni belőle.
2020.02.07. (XXIV/06)
