1998-tól 2002-ig tapasztaltuk eleget, hogy a demokrácia és a jogállamiság kereteit feszegetik a hatalmon lévők. A rendszerváltás után a Fidesz-kormány találmánya volt az APEH és a bíróságok felhasználása a politikai ellenfelek fenyítésére. Például az ellenféllé vált szövetségest nyilvános kivégzések szellemében, bilincsre veréssel megszégyenítve vezették a nyilvánosság elé. Az ekkor létrejött korlátozott demokrácia mintája a Kádár-korszak volt, ahol az intézményrendszer a törvényesség biztosítása mellett a rendszer ellenségeinek rettegésben tartását szolgálta. Ha pedig az intézmény mégis jogszerűen működik, akkor sem túl nagy a kockázat, ahogy a régi magyar mondás mondja: nyugodtan rágalmazz, valami úgyis megmarad. Ha eddig azt gondoltuk, hogy a kormányváltásra készülőktől most mást várhatunk, akkor el kell gondolkoznunk. Meglepetést azért igazán csak az okoz, hogy ezt nyilvánosan be is vallják. Csak a miheztartás végett a „sötétben bujkáló ellenforradalmárok”, „rémhírterjesztők” megfékezésére. Különösen érdekes ez úgy,
hogy tudjuk, hogy a hatalomra készülők listákat készítenek rólunk, szimpatizánsokról és ellenségekről is. „És nem sejthetjük, hogy mikor lesz elég ok előkotorni azt a kartotékot, mely jogunk sérti meg.”
Erre nem lehet más válaszunk, mint szabad országban szabad emberként döntést hozni, és távol tartani azokat a hatalomtól, akik számára túl nagy a kísértés, hogy azt visszaélésre használják.
2006. 04. 07. (X/14)
