Balatonfüreden, a Hit Gyülekezete kertjében áll egy sudár libanoni cédrus. Kicsit sem hivalkodó, de méltóságteljes, egyenes derekú fa. Akár mint ültetője, Dr. Bálint György, vagy sokkal inkább: Bálint Gyuri bácsi. Ismeretségünk 40 éves múltra tekint vissza, szakmabeliként mindig nagy tisztelője voltam. Kapcsolatunk a faültetést követően vált szorosabbá, idővel barátsággá nemesedett. Könnyű volt szeretni őt: mint egy gondosan megírt regény szereplője, igazi úriember volt – nagyon tetszett nyitottsága, derűs, választékos beszéde, mások iránti tisztelete. Amikor megkértem, hogy ültessen kertünkben egy cédrusfát, még „csak” 94 éves volt. Ugyan már lassacskán vette a lépcsőfokokat, de mosolya, tekintete tele volt élettel, érdeklődéssel és békességgel. Pedig az évszázad, amit megélt, bőséggel szolgáltatott volna okot a keserűségre. De Gyuri bácsi úgy vélte: a rossznál mindig lehetett volna rosszabb. És ő mindig tudta a jót várni, újra és újra talpra állni és hálát adni a sors gondviselő kezének. Akkor is, amikor ragyogott rá a nap, és akkor is, amikor viharos idők jártak – mint sudár fa állta az éveket. Akár az a libanoni cédrus a kertünkben. Esőben, perzselő napban vagy rideg hidegben – mindig a holnap reménységében. Mint egykori plántálója, Bálint gazda. Legutóbbi találkozásunkra Gyuri bácsi lakásában került sor.
Napjaink felgyorsult és rendkívüli mértékben iparosodó világában egyre inkább kezd felértékelődni a kertészkedés és a kistermelés. Téged is ez érdekel a leginkább a szakmádon belül. Miért?
– A hosszú életem alatt a kertészeti szakmának tulajdonképpen minden fajtáját végigpróbáltam, de az utóbbi években valóban a kistermelés felé mozdultam el. Mégpedig azért, mert most világprobléma az, hogy a termőterület menthetetlenül csökken, és nem csak Magyarországon. Épülnek a repülőterek, a golfpályák, motorospályák. A kistermelés viszont szükségszerűen felértékelődik, mert a világ lakossága is egyre növekszik. Az ENSZ is most kiemelt ügyként kezeli az önellátást, és ebben nagyon sokat tudnak segíteni a kistermelők.