hetilap

EZT A CIKKET MOST INGYENESEN ELOLVASHATJA. A rendkívüli helyzetre és a húsvét ünnepére tekintettel a Hetek ingyenesen elérhetővé teszi friss hetilap tartalmait. További cikkeink ide kattintva érhetőek el. Áldott ünnepet kívánunk! 

Bejárta a hazai sajtót, hogy újabb magyar fejlesztésű műszer kerül Hold körüli pályára. A kormány tájékoztatása szerint az Energiatudományi Kutatóközpont Űrkutatási Laboratóriumában fejlesztett TRITEL dózismérő lesz az évtized közepén épülő, Lunar Gateway nevet viselő nemzetközi űrállomás belső sugárzásmérő rendszerének egyik eleme. A fejlesztéshez a Külgazdasági és Külügyminisztérium nyújtott támogatást, a hazai űrprogram története azonban sokkal korábbra nyúlik vissza. Hazánk bő négy évtizedes tapasztalattal rendelkezik az űrhajósok űrbéli sugárterhelésének vizsgálatában, hiszen tavaly volt negyven éve, hogy az első magyar fejlesztésű dózismérő műszer, a Pille feljutott a világűrbe, amellyel Farkas Bertalan űrhajós végzett méréseket a Szaljut–6 űrállomás fedélzetén. 

A Pille legújabb változata 2003 óta folyamatosan és megbízhatóan üzemel a Nemzetközi Űrállomás fedélzetén, ahol legutóbb 2018 júniusában helyeztek üzembe újabb Pillét.

A hazai űrtevékenység kezdetei

A magyar űrtevékenység kezdetét 1946 februárjára tesszük, amikor Bay Zoltán fizikus és munkatársai saját fejlesztésű radarberendezéssel kimutatták a Holdra sugárzott rádióhullámok visszaverődését az égitest felszínéről. Az úgynevezett Hold-
radar kísérletet végző Bay végül az Egyesült Államokba emigrált, tevékénységéért az esemény 50. évfordulóján Magyar Örökség Díjat kapott.

Később, 1967-től Magyarország részt vett a Szovjetunió és a kelet-európai országok közös űrkutatási programjában, az Interkozmoszban. Ennek keretében juttattak fel ­– első magyar műszerként – az űrbe hazai gyártású mikrometeorit-csapdát.

Szintén az Interkozmosz keretében hajtottak végre több űrrepülést, az ötödik, Szojuz–36 nevű egyben az első magyar űrrepülés is volt, a fedélzeten Farkas Bertalannal.

Farkas 1980-as útjával Magyarország a hetedik nemzetként küldött embert a világűrbe.

Az elmúlt 10 év

Az első teljesen magyar építésű műholdat, a Masat–1-et 2012 februárjában indították útjára az Európai Űrügynökség hordozórakétáján, amivel új korszak kezdődött a magyar űrkutatásban. Az 1 kg-os, kocka alakú pikoműholdat a Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetemen fejlesztették, gyakorlatilag teljes egészében magyar technológia, ipari háttér eredménye. Működése során nemcsak rádiós jeleket küldött, hanem a beépített kamera segítségével fotókat készített a Földről. A műhold fontos lépés volt annak érdekében, hogy hazánk az Európai Űrügynökség teljes jogú tagjává váljon, ami végül 2015-ben következett be. 

A hazai űrprogramot 2018-ban emelték kormányzati szintre, azóta közvetlenül a Külgazdasági és Külügyminisztériumhoz, az Űrkutatásért Felelős Főosztályhoz, Ferencz Orsolya miniszteri biztos irányítása alá tartozik a terület.

Az Európai Űrügynökség tagjaként hazánk jelentős összegeket fordít az űrprogramra. A 2016-os Miniszteri Tanácson vállalt 16,1 millió eurós befizetéshez viszonyítva hazánk 2019-ben jelentős, 97 millió eurós vállalással élt. Valamint 2019 novemberében Szijjártó Péter bejelentette, hogy 10 milliárd forintot költ a kormány a következő három évben arra, hogy 2024-ben magyar űrhajós mehessen a világűrbe. Kormányzati cél, hogy Magyarország ismét űrhajóst küldjön az űrbe, szeretnének újabb magyar műholdat fellőni, mikroműholdflottát az űrbe felküldeni, valamint mérőeszközöket feljuttatni a nemzetközi űrállomásra. A program végrehajtása érdekében Oroszországgal működnek majd együtt, mert jelenleg egyedül ők tudnak magyar űrhajóst juttatni az űrállomásra.

Olvasna még több hetilap cikket? 1 hónapos online előfizetésünk mindössze 1800 forint. Részletekért kattintson ide.

„Megfelelő diplomácia nélkül nincs űripar”

A magyar fejlesztésű dózismérő a Lunar Gateway űrállomáshoz készül, mely körülbelül harmad-negyed akkora lesz, mint a több mint húsz éve a Föld körül keringő Nemzetközi Űrállomás, és fontos szerepe lesz a Hold felszínére leszálló embe­res küldetésekben, valamint a Mars-utazás felé vezető út következő lépése. A dózismérőn kívül az Európai Űrügynökség felkérte az Energiatudományi Kutatóközpontot arra is, hogy a belső sugárzásmérő rendszer központi egységét kifejlessze és elkészítse annak prototípusát. Ezt, valamint a TRITEL dózismérő rendszert a Magyar Tudományos Akadémia Energiatudományi Kutatóközpontjának és dr. Sárhegyi Istvánnak a közös cége, a Remred Kft. gyártja majd, aki a Hetek megkeresésére elmondta, miért fontos beszállni az űrversenybe Magyarországnak.

Az űrszektorban nőnek a bevételi lehetőségek, ezzel párhuzamosan – az innovációknak köszönhetően ­– csökkennek a költségek, így egyre olcsóbb egy kg feljuttatása a világűrbe, és az államok egyre többet fordítanak erre a területre.

„Egy új űrkorszak kezdődött, ami lehetőséget ad a kisebb államoknak is arra, hogy alacsony költséggel belépjenek a szektorba, ami korábban nagyon drága volt. Fontos látnunk, hogy ez csak egy ideig lesz így: aki most nem lép be, le fog maradni, nem tud majd felzárkózni.”

Sárhegyi szerint azonban Magyarországnak jó a helyzete, hiszen a rendszerváltás előtt, az Interkozmosz keretében hazánk nagy űrhagyatékra tett szert, ami a szektorban rendkívül fontos: ahhoz, hogy valaki belépjen az űriparba, szükség van valamilyen referenciára.

Magyarország űrkutatása virágzott a ’70-es, ’80-as években, melynek legfontosabb eseménye 1980-ban Farkas Bertalan űrrepülése volt.

„A kilencvenes évektől kezdve nem foglalkoztunk az űrkutatással, ezért nagyon hálásnak kell lennünk azoknak a nagy szakembereknek, akik életben tartották a szektort és megtartották a know-how-t”

– mondja Sárhegyi, ugyanis ennek köszönhetjük, hogy most az új űrkorszakba Magyarország be tud lépni, hiszen a kormány 2018 óta újra prioritásként kezeli a szektort. A régió országaihoz képest Magyarország másik előnye abban áll, hogy egyszerre jó a kapcsolata Oroszországgal, az Európai Űrügynökséggel és az Egyesült Államokkal is, ugyanis az űrszektor nemzetközi jellege alapvető. „Nemzetközi kapcsolatok nélkül nincs űrszektor” – fogalmaz az űripari vállalkozó.

Sárhegyi úgy látja, érthető okai vannak annak, hogy korábban hazánk elhanyagolta az űriparba fektetést, hiszen a rendszerváltás korában, majd később a 2008-as válság idején is fontosabb területekkel kellett foglalkozni. „Nagyon fontos azonban látni, hogy aki befektet az űrkutatásba, az befektet az egészségügybe, oktatásba, más iparágakba” – mondja. Klasszikus példaként az Apollo-programot hozza fel: mielőtt a program részeként eljutott az ember a Holdra, rengeteg innováció született, ami máig segíti a hétköznapjainkat. A teflon, a tépőzár, az MR, a CT vagy az interdiszciplináris oktatás mind ennek az innovációs hullámnak köszönhető.

„Az űripar a high-tech: ha piramisként gondolunk a technológiai ágazatokra, akkor ha a csúcson létrejön egy innováció, akkor az lecsorog a többi szektorba: a mezőgazdaságba, navigációba, műsorszolgáltatásba, környezetvédelembe”

– fogalmaz Sárhegyi. Ezért tartja fontosnak, hogy míg 2018-ig gyakorlatilag a régióban a legkevesebbet költöttünk a szektorra, mára Magyarország a költségvetés egyre nagyobb részét fordítja rá. Mivel az Európai Űrügynökségbe is egyre nagyobb összeget tesz hazánk, több opcionális program nyílik meg a magyar kutatók, cégek előtt. Ezért volt lehetősége a Remred Kft.-nek is a Lunar Gateway műszerfejlesztésére pályázni, amit az Európai Űrügynökség is finanszíroz.

Az egyik ilyen opcionális program ugyanis az Űrügynökség Hold-programja, az emberes űrrepülés. Ezen belül van a Lunar Gateway projekt, ami az amerikai Artemis-program része. Az emberiség újra feljut a Holdra, a következő férfi és az első nő holdraszállása a cél. Az Artemis-programnak az Egyesült Államokon kívül Japán és az Európai Űrügynökség a tagja. A program négy fő elemből áll: egyrészről kell egy rakéta, amivel eljutunk a Holdra, ezt a NASA fejleszti, és a tervek szerint idén megtörténik az első repülése. Másrészről kell egy űrkapszula, amiben az űrhajósok utaznak. Harmadrészt szükség van egy űrkompra, amivel a Holdra szállnak majd, ezért több magáncég verseng, például Elon Musk SpaceX-je a Starshippel. A negyedik nagyon fontos elem pedig a Lunar Gateway, ami hasonló, de kisebb, mint a Nemzetközi Űrállomás, és a Hold körül kering majd.

Lényege, hogy az űrhajósok becsatlakoznak az űrállomásra, majd átszállnak az űrkompra és innen mennek a Holdra. „Az Európai Űrügynökség kapta azt a lehetőséget, hogy a Lunar Gateway-en a sugárzás mérését oldja meg, ők pedig Magyarországhoz fordultak, az Energiakutató Intézethez és annak mérnök csapatához, azaz a Remred Kft.-hez” – meséli a projekt hazai vonatkozását Sárhegyi.

Arra a kérdésre, hogy van-e reális esélye annak, hogy az évtized közepére újabb magyar űrhajóst küldjenek az űrbe, azt válaszolta, reméli, hogy lesz erre lehetőség. A kormány programján kívül még két lehetőség van arra, hogy a közeljövőben magyar ember mehessen az űrbe. Egyrészről az Európai Űrügynökség is megkezdte az űrhajósok válogatását, amire magyar állampolgárok is jelentkezhetnek, hiszen a szervezet tagjai vagyunk. 

A másik lehetőség a SpaceX-en keresztül történik, ahol 8 civilt választanak ki az első civil űrutazásra. „Erre én is jelentkeztem, a program célja, hogy 2023-ban megkerüljék a Holdat. Egy japán vállalkozó finanszírozza, tehát a kiválasztottak számára ingyenes. A kiválasztás most zajlik, április végén lesz a következő kör” – mondja Sárhegyi, aki mivel itt nem szükséges a természettudományos, mérnöki háttér, tudott jelentkezni a programra.

A motivációjáról azt mondja, szerinte ezen a területen nem lehet pusztán anyagi megfontolásból dolgozni, az űrszektorba bele kell szeretni. Ő maga a Nemzetközi Űregyetemen, majd utána az Ausztrál Űrkongresszuson szeretett az űrbe. Az Űregyetemen részt vett egy projektben, ami azt vizsgálta, hogy egy kisebb államnak hogyan kell befektetni az űrszektorba és az miért éri meg neki. Elmondása szerint ez meggyőzte őt, és azóta ezt a programot hajtja végre.

„A motiváció lelki részét a a Világűrkongresszus adta, amikor Ausztráliában éle­temben először láthattam Elon Muskot. Lehengerlő víziót adott a maga introvertált előadásmódjában, és ebben a vízióban én hiszek. Az emberiségnek az űripar lesz az egyetlen lehetősége arra, hogy megoldja a 21. század kríziseit: a környezetvédelemtől kezdve az éhezésen át a szegénység felszámolásáig minden az űrkutatáson fog múlni” – meséli személyes élményeit Sárhegyi. 

Abban hisz, hogy az emberiség jövője múlik az űrszektoron. 

A Remred Kft. mellett más befektetései is vannak, és a Pécsi Tudományegyetem jogi karán tartott kurzusával az oktatásra is hangsúlyt tesz. Mindig figyel arra, hogy a tevékenységeiben az űrkutatás, az űripar és az oktatás összhangban álljon. „Ha ez még üzletileg is sikeres, az jó, de nem ez a cél” – mondja.