Flóra, aki mindkét gyermekét ugyanannál a szülészorvosnál szülte, most a harmadik babával várandós. Az idén hatályba lépett egészségügyi szolgálati jogállásról szóló törvény miatt azonban – amely betiltotta a hálapénzt, ám máig nem rendezte a szülészek úgynevezett rendelkezésre állási díját, aminek fejében munkaidőn kívül is bemennek egy szüléshez – Flóra kénytelen letenni arról, hogy az eddig bevált orvosánál szüljön. Az előző gyermekeit ugyanis egy magánkórházban hozta világra, régi páciensként a szülés levezetése a teljes ottani ellátással együtt jutányos áron 350 ezer forintjába került. Közben változtak a feltételek és az árak, így ha most ugyanott, ugyanannál az orvosnál szülne, már egymilliót kellene fizetnie.
„Kinyomoztuk ugyan, hogy egy állami kórházban is praktizál a szülészorvosom, de egyáltalán nem biztos, hogy ő lesz bent, amikor épp szülni fogok, másrészt én körzetileg nem oda tartozom, így könnyen lehet, hogy nem is fogadnának. Mivel szerencsére problémamentes terhességem van, végül kényszerűségből úgy döntöttünk, hogy a területileg illetékes veszprémi kórházban fogok szülni, annál az orvosnál, aki épp bent lesz – ha egyáltalán szükség lesz orvosra. Az ottani szülészetről egyébként elég pozitív véleményeket hallottunk. A várandósság eleve egy kiszolgáltatott helyzet, de így különösen az, ha ellehetetlenül a nők szabad orvosválasztási joga” – mondta el a kismama.
Nem kevés érintettről van szó, hiszen – az évi mintegy 90 ezres hazai születésszám mellett – a kismamák mintegy kétharmada vesz igénybe részben vagy teljesen magánellátást. A KSH Népességtudományi Intézet Kohorsz ’18 vizsgálata szerint a várandósok 36 százaléka járt kizárólag tb-finanszírozott nőgyógyászati kezelésekre, további 34 százalékuk kizárólag magánorvosi ellátást vett igénybe, míg 30 százalék a magánellátás mellett párhuzamosan állami szolgáltatásokban is részesült. Más kutatások szerint az utóbbi években a kórházi szülések kétharmada volt „hálapénzes”, amikor is átlagosan 111 ezer forint cserélt gazdát.