Ahogyan az a magyar országgyűlési választások előtt lenni szokott, sorra jelennek meg a tanulmányok, elemzések, cikkek arról, hogy most van az utolsó esély megdönteni Orbán Viktort és a magyar kormányt, különben már sosem lesz ez lehetséges az erősödő „diktatúra” miatt. Ezt szimbolizálja a példátlan módon összefogó összellenzék, és ezt sulykolja a nemzetközi Orbán-ellenes médiatulajdonosi kör is, legutóbb épp az amerikai The Atlantic magazin.
A közelgő áprilisi választásnak ezúttal azonban nemcsak belpolitikai vonatkozásban, hanem globális perspektívában is kiemelt jelentősége van. Hiszen Donald Trump amerikai elnök 2020-as, és Benjamin Netanjahu 2021-es megbuktatását követően 2022-ben a magát progresszívnek hazudó oldal és az azt felhasználó, nehezen beazonosítható hatalmi kör elérkezettnek látta az időt arra, hogy kiiktassa az utolsó kulcsfigurát is „Nyugaton”, aki még fékezi az új „modern” világrend kialakítására irányuló erőfeszítéseket.
Az Unió elindulása óta dédelgetett Egyesült Európai Államok eszméjéből már bő egy évtizede feltűnően kilóg Magyarország. Az uniós bürokrácia se kiköpni, se lenyelni nem tudja a jelenlegi magyar kormányt, mivel az uniós számonkérési eszközök nem azzal a hatékonysággal működnek, mint azt a föderalista oldal szeretné. A magyar és lengyel kormány pedig élve az uniós szerződések által biztosított szabadsággal, használja azokat az eszközöket, amelyekkel érvényesítheti nemzeti érdekeit.