Illusztráció(Fotó: Shutterstock / PuzzlePix)
A Duna Menti Regionális Vízmű Zrt. június 21-én hívta fel a figyelmet arra, hogy bár a víztermelő kutak és a vízbázisok a lehető legnagyobb kapacitással működnek, jelentős mértékben csökkent a víztároló medencék vízszintje. Június 30-án pedig az Agrárminisztérium és a Nemzeti Agrárgazdasági Kamara a Belügyminisztériumnál kezdeményezte a tartósan vízhiányos időszak kihirdetését.
Egy adott terület vízkészletét számos tényező befolyásolja: az éghajlat, a domborzat és természetesen az emberek, akik ott élnek. Amikor azt vizsgáljuk, mennyire gazdag az egyes országok vízháztartása, akkor az egy főre jutó belső megújuló vízkészletet kell néznünk, amely a csapadékmennyiség és a szabad vízfelszínek, a növényzet, valamint a talaj együttes párolgásának különbsége. Ez a mi esetünkben 2014-ben körülbelül 608 m3/fő/év volt. Az általánosan elfogadott úgynevezett stresszhatár az 1000 m3/fő/év, ez tehát azt jelenti, hogy Magyarország vízhiánnyal küzd. A teljes megújuló vízkészletünket tekintve jobb helyen állnánk, ez azonban becsapós adat, mivel jelentős részét, mintegy kilencvenöt százalékát az ország területén átfolyó folyamaink teszik ki. Ezek azonban nem képezik a nemzeti vízkészlet részét.
Hazánk alapvetően a csapadékból, a felszín alatti vizekből, valamint a folyókból juthat vízutánpótláshoz, azonban mindhárom téren akadnak problémák.
2021.07.09. (XXV/27)
