Erről gondoskodtak az amerikai és európai szélsőbaloldal fő ideológusai, akiknek sikerült megkerülhetetlen szent tehénné varázsolniuk az erőszakos és radikális Black Lives Matter mozgalom legfőbb performanszát, a „rasszizmus elleni” térdelést. A sportvilágba is berobbanó térdeplés kétségtelenül látványos koreográfiáját egy Colin Kaepernick nevű középszerű NFL-játékos indította világkörüli útjára, amikor a „faji igazságtalanság” elleni kiállás szimbólumaként éppen az amerikai himnusz alatt ereszkedett térdre. Nem véletlen, hogy a nemzetellenes akcióra felfigyelt a szélsőségesen anarchista és fehérekkel szemben rasszista mozgalom, a Black Lives Matter, amely a George Floyd nevű bűnöző – valóban elítélendő – megölését meglovagolva számtalan amerikai nagyváros utcáját háborús zónává változtatta.
Az amerikai és a nemzetközi sportélet ezt követően úgy látta jónak, hogy ezt az ideológiailag és egyben politikailag érintett mozgalmi mozdulatsort átemeli, hogy így feleljen meg kényszeresen az éppen aktuális progresszív elvárásoknak.
Pár hónap alatt sikerült ezt olyan „szent kötelességgé” fejleszteni, hogy a nemzetközi közvélemény szemében már az is látens rasszista, aki a mindennemű megkülönböztetés ellen inkább állva maradva szeretne tiltakozni. Így tett a magyar válogatott is, aki a Magyar Labdarúgó Szövetség közleménye értelmében nem kíván felülni az éppen Európában robogó BLM-vonatra. Helyette inkább a gyakorlatban valósítják meg az egymásnak kijáró tiszteletadást. Ők szó szerint kiÁLLnak a rasszizmus ellen. Jól teszik.
Hiába szégyenkezik emiatt némely ellenzéki politikus és váltana inkább nemzetiséget, inkább tartsuk magunkat továbbra is Petőfi Sándor szavaihoz: Talpra magyar! Ne legyünk a progresszívnek hazudott dogmák rabjai! Inkább focizzunk egy jót!
Mindent bele, fiúk!