Egy-másfél évtizeden belül a tanárok fele eltűnik a pályáról.(Forrás: MTI/Koszticsák Szilárd)
„Tavaly ilyenkor még diák voltam, most 18 évesen nettó 370-et viszek haza pályakezdő szobafestőként. A 26 éves tanár nővérem mesterdiplomával 6 év egyetem után nettó 205 ezret keres. Már nem hazudja a diákjainak, hogy tanulni megéri, mert azon gondolkodik, hogy itthagy mindent és megy ki takarítani Ausztriába” – írja egy Vas megyei fiatalember a Szülői Hang véleménygyűjtő fórumán.
Főként a megalázóan alacsony bérek miatt indítottak el idén januárban a pedagógus szakszervezetek egy újabb tiltakozó hullámot, mivel az EMMI-vel folytatott tárgyalások nem vezettek eredményre. A januári kétórás figyelmeztető sztrájk után jött ki az a kormányrendelet, amely lényegében ellehetetlenítette a pedagógusok számára a munkabeszüntetést. Az emiatt kirobbanó polgári engedetlenség, a márciusi sztrájkok és tüntetések okát – az alacsony bérek és a sztrájkjog korlátozása mellett – olyan ismert problémák sora jelentette, mint az egyre vészesebb tanárhiány, a túlterheltség, a túlzott központi irányítás, az állandó forrás- és eszközhiány, a tantervi szabályozás, a rendkívüli mennyiségű tananyag, az állami tankönyvek alacsony színvonala vagy az érdemi egyeztetések hiánya és az ebből fakadó szakmaiatlanság a döntéshozatalban.
Évtizedes problémákról van szó, melyek már a 2014-es választások idején, majd 2016-ban, a kockás inges mozgalom idején is kicsúcsosodtak. Akkor a tiltakozások országos méreteket öltöttek, de érdemi változásokat mégsem sikerült a pedagógusoknak elérniük, sőt az érintettek szerint a helyzet azóta csak rosszabbodott. „Nem előre mentünk, hanem hátra” – fogalmaztak a Tanítanék Mozgalom képviselői idén, a márciusi Kossuth téri tüntetésen.
2022.04.08. (XXVI/14)
