Az elmúlt években számtalanszor volt már nagyszabású demonstráció az oktatással összefüggésben, a helyzet azonban láthatóan nem sokat változott a 2010 előtti korszakhoz képest sem. Hiába vonult a Hallgatói Hálózat szervezésével a diáksereg, zúgott a „Hoffman Rózsa, gyere ki a hóra”, nem vezetett eredményre a kockás inges demonstrációsorozat sem.
A mostani fokozódó feszültségnek azonban az ad mégis jelentősebb súlyt, hogy az elmúlt időszakban még az Orbán-rendszer leváltásának esélye sem tudott annyi embert az utcára vinni, mint amit a mostani pedagógussztrájk nyomán történt kirúgások, és az általános helyzet romlása. Jól látható, hogy a pártpolitika és az ellenzék kulcsfigurái nem képesek megszólítani a társadalmi rétegeket, az elégedetlenség a rendszerrel és a kormánnyal szemben azonban ennek ellenére jelentős, amelyet drámaian fokoz az energiaválság nyomán mélyülő megélhetési krízis, ami különösen az alulfizetett dolgozókat érinti rendkívül súlyosan. S hosszú ideje ilyen a pedagógusszakma is, amelynek szakszervezeti érdekérvényesítés terén évtizedek óta nem sikerült kikecmeregnie a gödörből. Szakmabelieket kérdeztünk arról, hogyan látják az oktatás helyzetét jelenleg.
„Nemrégiben jártam volt nyolcadikosaim 10 éves osztálytalálkozóján, ahova meghívták egykori tanítójukat is. Szóba kerültek a fizetések, és az idős kolléga szinte összement a székben: egyik egykori tanítványa PhD-hallgatóként az államtól, az egyetemétől és a munkahelyétől összesen 750 ezer forint ösztöndíjat kap havonta, miközben ő 45 év pedagógusként eltöltött év után is mindössze 285 ezer forintot vihet haza” – mondta el a Heteknek egy vidéki általános iskola igazgatója, aki saját bevallása szerint úgy képviseli a fenntartó, vagyis a KLIK érdekeit, hogy közben magánemberként egyetért a sztrájkoló és tüntető pedagógusokkal. Szerinte a pedagógusbér fontos téma, de nem csak
2022.10.07. (XXVI/40)
