– Ezennel törvénybe iktatjuk, hogy minden egyes magzatnak kötelessége meghallgatni az édesanyja szívhangját, és csak azután dönthet arról, hogy meg akar-e születni, vagy nem.

A Kisbabák Köztársasága egyik pillanatról a másikra kétfelé szakadt, a rendelet megosztotta egyébként sem stabil egységüket. A polgárok egyik fele éljenezte a rendeletet:

ők voltak azok, akik amúgy is alig várták már, hogy végre megfoganjanak, saját anyukájuk és apukájuk legyen, aztán hús-vér testben megszülessenek a földre.

– Milyen szép lehet, ahogy dobog a szíve! – mondogatták izgatottan egymásnak. – Csodálatos lesz hallani!

A babák másik fele azonban egyáltalán nem örült a döntésnek: felháborodott hozzászólásokkal árasztották el a közösségi médiát, tüntetéseket kezdtek szervezni, mindenkinek tudtára akarták hozni határozott véleményüket.

– Ez kegyetlenség! – mondta egyikük.

– Nem elég, hogy arra kényszerítik a Köztársaság minden egyes polgárát, hogy magzattá váljon egy idegen nő testében, most még arra is köteleznek minket, hogy meghallgassuk, ahogy a szíve dobog! Ki kíváncsi rá?!

– Így van! A magzati állapotba kerülés egyébként is megterhelő lelkileg, ezzel a döntéssel most még egyet rúgnak belénk – zokogta egy másik kisbaba.

Azok a babák, akik üdvözölték a rendeletet, így próbálták csitítani a felháborodottakat:

– Nyugodjatok meg! Nincs a szívhangban semmi rossz! Csak a leendő édesanyátok üzen nektek így, hogy ő is létezik, és alig várja, hogy találkozhasson veletek!

– És ha mi nem akarunk találkozni vele? – vágott vissza a másik oldal. – Ez a mi testünk, jogunk van akkor megszületni, amikor mi akarunk, és ha soha nem akarunk megszületni, ahhoz is jogunk van!

Senki nem mondhatja meg nekünk, mikor szülessünk meg, főleg nem a felnőttek! Egyébként is, ki tudja, mi vár ránk a túloldalon?

Ám hiába volt minden próbálkozás, a rendeleten se nem változtattak, se nem vonták vissza. És láss csodát: alig telt bele egy kis időbe, még a legellenségesebb kisbabák is visszafordíthatatlanul beleszerettek az édesanyjuk szívhangjába. Soha annyian nem születtek meg, mint akkoriban.

(Hetek)