Az alkotmányjoghoz is kiválóan értő celebritás szerint muszáj foglalkoznia a politikával, mert emberek halnak meg a döntés miatt. Itt találtam megjegyezni azt, hogy tragikus módon eddig is emberek haltak meg. Nagyon kicsi, kiszolgáltatott és védtelen emberkék.
Ezután szabadult el a tolerancia, szabadság és szeretet cunamija, amelynek a legfőbb érve az volt, hogy majd akkor „ugassak bele” fehér férfiként, ha nekem is lesz méhem. (A visszajelzések színvonalához illő kérdés: vajon fekete férfiként is a véleménynyilvánítás feltétele lenne, hogy legyen méhem?) A helyzet az, hogy a Monthy Python-i magasságokba jutó Európai Uniónak köszönhetően jogom már van hozzá, bár a helyzet ennyire nem vicces.
Ennyi obszcén, trágár s gyalázkodó visszajelzést nem kaptam még egy kijelentésemre sem, pedig elhihetik nekem: rengeteg megosztó erkölcsi-világnézeti témában megnyilvánultam már.
Az a gyűlölet, vehemencia, sötétség és önellentmondás, ami ezt a témát övezi, valami elképesztő. Mégis bele kell állni ezekbe az ügyekbe, mert szó szerint élet-halál kérdésekről van szó. Azok a gyermekek, akik az első Hetek-lapszám kiadásakor születtek, ma már 25 éves apák és anyák lehetnek, saját gyermekekkel. Értük, mindannyiukért íródik a Hetek, hétről hétre, hogy ne csak a múltunk, hanem a jövőnk is tele legyen Élettel.
2022.09.09. (XXVI/36)
