Hazánk 2004-es EU-csatlakozásával, azaz a határok megnyílásával nemcsak a Magyarországról való gazdasági célú elvándorlás indult meg Nyugat-Európa felé, hanem az országhatárokon belül is fölerősödött a lakosság keletről nyugatra, azaz a fejlettebb régiókba történő áramlása, s ez a mai napig növekvő tendenciát mutat. A belső vándorlás fő oka – a kivándorláshoz hasonlóan – a célhelyen való jobb megélhetés, jobb elhelyezkedési lehetőségekkel párosulva.
A belföldi vándorlások több mint félmillió embert érintenek, a legmobilabb a fiatal felnőtt (35 év alatti) korosztály, amely többnyire munkavállalás, tanulás vagy családalapítás miatt változtat lakhelyet. Ez a belső mozgás nem csak a gazdasági célú vándorlást foglalja magában, mivel a másik nagy – évek óta újból erősödő – trend a Budapestről, illetve egyes megyeszékhelyekről az agglomerációba való kiköltözés – derül ki a KSH tematikus kiadványaiból.
Hosszú távon is megfigyelhető, hogy regionális szinten Pest vármegye és Nyugat-Dunántúl tekinthető a belföldi vándorlók elsődleges célterületeinek. A kibocsátó régiók pedig döntően az uniós viszonylatban is a legszegényebbek közé tartozó térségek, azaz Dél-Dunántúl, Észak-Magyarország, Észak-Alföld és Dél-Alföld. Azokban a régiókban, ahova többen költöznek, mint ahányan elvándorolnak, jellemzően az országos átlag feletti, míg a negatív vándorlási különbözetűeknél átlag alatti az egy főre jutó GDP-növekedés. Azon sem lehet csodálkozni, hogy a vándorlási nyereséggel rendelkező régiók és Budapest munkanélküliségi rátája az országos átlag alatt van, míg Észak-Alföld, Észak-Magyarország és Dél-Dunántúl esetében kiugróan magasak voltak az arányok az elmúlt évtized során.
2023.04.14. (XXVII/15)
