Beszélgetés Horváth Valériával, a Lea Anyaotthon helyettes vezetőjével

A számtalan gyermek „tündérkeresztmamájaként” emlegetett Horváth Vali 18 éve dolgozik családgondozóként és dúlaként a Lea Otthonban. A 40 férőhelyes intézmény elsősorban kisbabás vagy várandós, krízishelyzetben lévő anyukákat fogad be, akik többnyire súlyos bántalmazás elől menekülő fiatal nők, többségük aluliskolázott, de akad köztük többdiplomás feleség is.

Közvetítő szerep

„Nálunk a kicsik 99 százaléka az anyjával marad, ami kiemelkedően jó arány, azaz nem lesz belőlük állami gondozott – az intézményünk ugyanis az utolsó lépcsőfok a szakellátásba vétel vagy az örökbeadás előtt. Segítségünkkel a fiatal anyukák esélyt kapnak arra, hogy együtt maradjanak a gyermekükkel, és tudják őt nevelni. Ez egy nagyon szép szelete a szociális munkának: mi pici gyerekekkel dolgozunk, akiből még bármi lehet, és tele vannak szeretettel. Ezeket a kisgyermekeket fontos megtanítani a normális kötődésre és életvezetésre, mert így kerülhető csak el, hogy felnőttként ugyanilyen helyzetbe kerüljenek. Van ugyanis olyan lányom, aki volt nálunk kiskorában az édesanyjával, aztán megjelent újra, már a saját gyermekével. Kérdeztem tőle, emlékszel rá, amikor itt voltál? Hát nem sok mindenre, de rád emlékszem – felelte. Én is emlékeztem rá, csöndes, visszahúzódó kislány volt, akivel mindig foglalkozni kellett” – meséli Vali, aki szinte saját gyerekeinek tekinti a gondozott kismamáit és gyermekeiket, akiknek a születését az anyukák kérésére dúlaként is segíti.

Azért is végezte el a dúla, azaz a szüléskísérő képzést, hogy a krízishelyzetben lévő gondozottjai mellett lehessen, amikor azok szülnek. Előfordul, hogy a kórházakban a gyengébb érdekérvényesítésű kliensek kiszolgáltatottnak érzik magukat, ezért Vali szükségesnek látja, hogy jelen legyen, és ha kell, közvetítsen a felek között. Előfordult olyan is, hogy egy gondozottja kikerült, férjhez ment, rendeződött az élete, majd újból terhes lett, és ismét Valit hívta, hogy legyen ott a második szülésénél is.