Egy hazai kutatás, amely a barátságok alakulását vizsgálta a Covid idején, megállapította, hogy a magyarok 46 százaléka válaszolt igennel arra a kérdésre: Besegít-e külön háztartásban élő rokonainak/ismerőseinek/barátainak? A válaszadók többsége viszont azért nem segített másnak, mert vagy nem volt rá igény, vagy nem volt rá kapacitása (Mihályi Helga, 2020). Ugyanebből a kutatásból az is kiderült, hogy ebben az időszakban a kapcsolattartás szinte teljes mértékben áttevődött az online és telefonos kommunikációra, s ez a mai napig dominál.
A járvány az eleve nem túl „barátkozós”, tipikusan paraszti hagyományokat őrző magyar társadalomban csak még inkább szétzilálta az emberi kapcsolatokat. Előtte sem volt túl rózsás a helyzet: Albert Fruzsina és Dávid Beáta szociológusok, akik áttekintették a barátok számának alakulását 1986 és 2018 között, egy világos trendet láttak kibontakozni, miszerint az elmúlt 32 év alatt mind a barátokkal nem rendelkezők, mind a kimondottan kapcsolatgazdag, kiterjedt baráti körrel rendelkezők száma megcsappant a társadalomban.
Felméréseikben persze nem a Facebook-ismerősök számát, hanem a jobbára hagyományosan értelmezett, bizalmas barátok számát firtatták. Azt találták, hogy – minden múltszépítő nosztalgia ellenére – 1986-ban volt a legrosszabb és legbizalmatlanabb a helyzet, amikor az emberek 36 százalékának egyetlen barátja sem volt.
2023.01.20. (XXVII/3)
