Kívülről senki se hinné, hogy a Kalocsa belvárosában található régi, patinás épület a főként női raboknak fenntartott fegyházat és börtönt rejti magában. A kapuban a biztonsági őrök a júliusi tikkasztó hőségben is udvariasak, segítőkészek velünk, akárcsak bent a börtönőrök – érezhetően mindenki tudja, hogy itt evangelizációs összejövetel lesz, már vártak minket.
A börtönudvaron gyülekeznek mindazok, akiket közelebbről is érdekel a zenés istentisztelet: vagy 80 női rab és tőlük szeparáltan tucatnyi férfi fogoly, fiatalok, középkorúak vegyesen. Kíváncsian fürkésszük egymást az udvart széltében kettészelő rácsozaton keresztül, majd mikor az Új Forrás együttes elkezd zenélni, többen közülük táncra perdülnek, tapsolnak, láthatóan örülnek a zenekarnak, amely – tavalyi ígéretéhez híven – eljött hozzájuk megint.
Az arcokon nyitottság, rabok és őrök egyaránt figyelmesen hallgatják Sárközi György lelkészt, aki arról beszél, hogy nem a koncertezés volt a cél, hanem az élő Isten hívásának tolmácsolása feléjük. Mindenki együtt mondja Gyurival a megtérő imát, majd kézen fogva óriási kört alkotnak vele az udvaron, mialatt a lelkész megáldja őket. Rengeteg az átszellemült arc, a reménység üzenetének különösen erős visszhangja van a társadalom számkivetettjei között.
2023.07.28. (XXVII/30)
