„N em érted, hogy nem érdekli?” – ezekkel a szavakkal rángatja odébb Zsófi az édesanyját a Hat hét című film drámai nyitójelenetében, amikor anyja épp egy fiúnak próbálja az utcán elmondani, hogy a lánya kisbabát vár tőle. A rendkívüli feszültség rányomja a bélyegét az egész filmre, amely végig egyetlen szereplőre, a várandós Zsófira fókuszál.
A filmdráma egy nyílt örökbefogadás történetét dolgozza fel, méghozzá az örökbeadó szemszögéből, aki történetesen egy Zsófi nevű lányanya. Amikor az érettségije évében a profi sportkarrier előtt álló lány megtudja, hogy terhes, és túl van az abortusz 12 hetes időkorlátján, úgy dönt, hogy örökbe adja a babáját egy házaspárnak egy civil szervezeten keresztül. Döntésébe erősen belejátszik, hogy labilis idegzetű anyjával és kishúgával nagyon szerény körülmények között él. Zsófit azonban, aki úgy képzeli, hogy élete az örökbeadás után egy pillanat alatt visszazökken majd a régi kerékvágásba, teljesen felkészületlenül érik a szülés lelki és fizikai utóhatásai.
A film címe arra a szülés utáni hathetes időszakra utal, amikor mind az örökbefogadó, mind az örökbeadó fél meggondolhatja magát – ez a lehetőség Európában és az Egyesült Államokban is törvényileg biztosított. S bár nem jellemző a visszalépés – Magyarországon évi 2-5 ilyen eset van a zárt örökbeadásokkal együtt –, mindazonáltal ez a világon mindenhol egy stresszes, bizonytalan időszakot jelent mindegyik fél számára. Ezt mutatja be igen élethűen és emberközeli módon a Hat hét című film, ami jövő héttől kerül a hazai mozikba, miután számos hazai és nemzetközi fesztiválon díjak sorát nyerte el.
2023.03.17. (XXVII/11)
