Miként értékeli, hogy 20 év alatt alaposan megváltozott a magyar társadalom vallásossághoz való kapcsolata?
Az a baj, hogy sok szempontból ezek az adatok nem valóságosak. Azért nem, mert mindegyik népszámlálási évre más és más módon fogalmazták meg a kérdést. Az egy alapszabály, ezt első évben tanítjuk a szociológián, hogy a kérdés meghatározza a választ. Enélkül az összehasonlítás szinte lehetetlen. A legutóbbi felmérésnél például azt az innovációt alkalmazták a korábbiakhoz képest, hogy egy kérdésbe tették bele a felekezetet és a vallást. A két szó azonban nem ugyanazt jelenti, és az is alapdolog, hogy egy kérdésben nem teszünk fel két kérdést. Ennek következtében a válaszadók, amikor válaszoltak erre a kérdésre – vagy nem válaszoltak, ha egyáltalán értelmezték ezt a kérdést, ami nem volt könnyű, mert a kérdőív elektronikus változata nagyon bonyolult és zavaros volt – nem tudjuk, hogy ki mire válaszolt: a felekezetre vagy a vallásra? A vallás ugyanis valamilyen viszonyt jelent a transzcendenciához, azt jelenti, hogy ki akarok lépni a saját mulandóságomból és keresem az örökkévalóságot. A felekezet ezzel szemben valamilyen szervezet, intézményes hely, ahol persze éppen gyakorolhatom is a vallásomat, de alapvetően egy e világi képződmény, szemben a vallással.
Nem tudni, hogy amikor valaki válaszolt vagy éppen nem válaszolt erre a kérdésre, melyikre is gondolt. Lehet, hogy ez a dilemma lefojtotta bennük a válaszadást, és belemenekültek abba az alternatívába, hogy nem válaszolnak.