hetilap

  Hogyan jött létre a Hit Gyülekezete Szeretetszolgálata?

A gyülekezetünkben már az első napoktól fogva alap értékként megvolt az egymás kölcsönös segítése. A szervezetként működő Szeretetszolgálat alapjait 1987-ben tettük le, amikor egy segélyakciót szerveztünk Erdélybe. Később csatlakoztak hozzánk más önkéntesek is és egyre növekedett az a belső szolgálat, mígnem 1994 február 10-én  hivatalosan is megalapítottuk a Hites Adakozók Hálózatát, majd ebből lett a Hit Gyülekezete Szeretetszolgálata (HISZ). Ahogy ment előre a munka, úgy természetesen a szervezeti rendszert is ki kellett építeni Amikor országossá vált a szervezetünk, megkértük a helyi pásztorokat, hogy jelöljenek ki alkalmas helyi embereket a feladatokra. Jelenleg már több mint negyven helyi szervezettel működünk országszerte.

  Milyen formában adtok segítséget a rászorulóknak?

Az országos Szeretetszolgálat önálló gazdálkodással, belső egyházi jogi személyként  elsősorban a hívők adományaiból működik. Legfontosabb célunk, hogy a közösségünkben lévő rászorulóknak segítsünk, ezen felül pedig, hogyha kívülről hozzánk fordulnak segítségért, akkor a lehetőségeink szerint igyekszünk nekik támogatást adni. 

Alaptevékenységünk ugyan szociális-karitatív, de dolgozunk a katasztrófavédelemben, idősellátásban, foglalkozunk árvákkal-özvegyekkel, betegekkel, gyermekélelmezéssel általánosan fogalmazva minden nyomorult élethelyzetben élő embertársunkkal, de bőven vannak feladatok a nemzetközi humanitárius területen is.

Központi raktárainkba folyamatosan érkeznek be adományok, a budapesti szociális konyhánkban pedig többszáz adag ételt főzünk le rendszeresen és viszünk ki rászorulók részére, elsősorban idős, beteg embertársaink részére. Az országos  szolgálataink gyűjtőhelyeire az úszósapkától a nagyestélyiig jönnek be adományok. Volt olyan, hogy pont egy csodszép esküvői ruhát kaptunk, és egy testvérnőnk már abban tudott elmenni az esküvőjére.

  A segély önmagában nem változtatja meg egy ember életét, hogyan lehet maradandó változást elérni a segítségre szorulók életében?

A szívet csak Isten tudja megváltoztatni. Nagyon fontos, hogy empátiával és együttérzéssel forduljunk a rászorulókhoz, mert egy rászoruló a kiszolgáltatott helyzetéből fakadóan sérülékeny. Ezt a sérülékenységet kell nekünk áthidalni, kipótolni. Amikor odamegyünk, és adunk neki élelmiszert, bútort, vagy bármit, amire szüksége lehet, akkor magát Jézus Krisztust is képviseljük, mert a Biblia szerint is: “Azért vagyunk, hogy Jézus Krisztus nevében, az Atya Isten dicsőségére cselekedjünk, bármit is teszünk.”

Viszont van egy dolog, ami tilos nálunk, az pedig a “szociális evangélium”. Tehát sosem tesszük függővé az adományok átadásánál, hogy az illető rászoruló megtér-e, vagy sem, sőt tilos az “adunk adományt, de térj meg érte”.

Átadjuk a segítséget így is, úgy is, de ha nyitott szívre találunk, tudunk beszélgetni, akkor nagyon szívesen hirdetjük számukra Isten országát is.

  Rendszeresen jártok Ukrajnába segíteni, és több mint 200 millió forint értékben juttattatok ki adományt a számukra, mi volt az, ami megérintett a helyzetükben?

Egy személyesen elmondott történet mélyen benne maradt a szívemben és a gondolataimban. Ukrajna délkeleti részéről menekült el Kárpátaljára egy Szent Szellemmel betöltekezést képviselő gyülekezet a háború pokla elől és a pásztor az indulás előtt látta, hogy a gyülekezetükbe járó 15-20 önmagukról gondoskodni nem tudó, járókeretes vagy fekvőbeteg idős néni akik közül többen közülük átélték a második világháború borzalmait, vagy gyermekként a holodomort, -a nagy ukrán éhínséget- ott fog maradni. Erre azt mondta a pásztor, hogy “nem hagyunk hátra senkit”. Amikor mindezt elmesélték nekünk, akkor azt mondtuk, ezek a bábuskák a mi nőtestvéreink, anyáink, amiben csak tudunk segítünk. Ezek azok a pásztorok azok akik nekem valóban példaképeim, akiknek igazi pásztori szívük van. Nem egy ilyen pásztort ismerek a mi gyülekezetünkben is.  

  Nagyon nehéz kitörni a mélyszegénységből, sokan visszacsúsznak, miből merítetek erőt és inspirációt a folytatáshoz?

37 év az hosszú idő, azóta működik a szervezetünk és a kollégáink már sok mindent láttak és sok mindent megéltek. Talán a legnehezebb azt feldolgozni, amikor valaki nem hálával és köszönettel fogadja a jószívű adakozók adományát, sőt még meg is támad minket, hogy miért csak ennyit adtunk. Viszont nagyon sok felemelő történetetet láttunk.Egy édesapa például eljött a Szeretetszolgálatunkhoz segítségért és előtte imádkozott, hogy “Uram, ha megáldasz és megszabadítasz ebből a helyzetből és el tudom tartani a feleségemet, gyermekeimet, akkor én ennek az adománynak többszörösével fogok segíteni másokat”. Mára sikeres vállalkozó lett és nincs olyan akciónk, amiben anyagilag ne vállalna részt. Ezek a történetek azt bizonyítják a számunkra, hogy az Isten ma is aktívan cselekszik az emberek életében.