El tudnád mesélni, hogy te hogyan találkoztál Jézus Krisztussal?
Jómódú családban nevelkedtem, szüleim a Balaton szerelmesei voltak már akkor is, így a Balaton partján nőttem fel. Húszévesen egy napbarnított szörfös gyerek voltam, nem mondom, hogy ficsúr, de majdnem. Nem voltam se beteg, se hátrányos helyzetű, de voltak bűneim, nagyjából 16-18 éves koromtól lelkiismereti válságokkal küzdöttem és fogalmam sem volt, hogyan jöjjek ki ezekből.
Az evangéliumot a maga teljességében 90 nyarán hallottam először Almádiban, amikor szabadkeresztény fiatalok átkiabáltak a szörfklub kerítésén, hogy akarunk-e Jézusról hallani. Én azonnal mondtam, hogy persze, beszélgessünk, majd kimásztam a kerítésen. Ott, a platánfák alatt bizonyságot tettek nekem. Bár akkor még nem volt teljes a megtérésem, de utána ősszel, a Soproni Egyetemen egy negyedéves erdőmérnök hallgató is beszélt nekem Jézusról, a szavai pedig olyan szinten behatoltak a szívembe, hogy onnantól mindennap kerestem a társaságát, hogy beszéljen még nekem Istenről. Novemberben egy kis imacsoportban teljesen átadtam az életemet az Úrnak, és ő teljes restaurációt végzett az életemben, egyik napról a másikra teljesen megváltoztam.
Említetted, hogy az Úr „restaurációt” végzett az életedben, köze van ennek a kifejezésnek ahhoz, hogy magánemberként is foglalkoztál bútorok restaurálásával?
Igen, az életem egyik speciális oldala, hogy faipari mérnökként végeztem az egyetemen, a megtérésemkor is bútorok restaurálásával foglalkoztam. Nagyon tudtam gyönyörködni abban, ha megvettem egy 150-200 éves, darabokban lévő bútort, amit aztán felújítottam. Ha készen lett, órákon keresztül gyönyörködtem abban, hogy két hét alatt mi mindent ki lehetett hozni egy roncs bútorból. De ugyanez igaz a házakra is, volt, hogy megvásároltunk egy régi bányászházat vagy egy kádárkockát, aki csak ránézett ezekre az ingatlanokra, elképedt, hogy hogy jutott egyáltalán eszünkbe megvenni ezeket. De a felújítás után felismerhetetlenül szép házak lettek belőlük.
Valahogy az van a szívünkben, ha meglátunk valami romot, hogy szeretnénk valahogy széppé tenni azt, vagy visszaállítani az eredeti állapotába. Ez a szemléletmód pedig megjelenik a szolgálatunkban is.
Ugyanis azt láttam az elmúlt évtizedekben, hogy Isten ugyanezt csinálja meg az emberekkel. Olyan személyekkel ismerkedtem meg, akik szó szerint roncsok voltak, alkoholbetegek, drogfüggők, kemény bűnözői háttérből érkeztek a gyülekezetbe, tehát enyhén szólva restaurálásra szorultak Isten részéről. Annyira jó volt látni azt, hogy a mínuszból, a teljes szétesésből Isten családapákat, normális, szent embereket faragott belőlük. Sok gyülekezet ilyen emberekből áll.
Tudnál mesélni arról, hogyan álltál be a szolgálatba, és mit gondolsz, mi kell ahhoz, hogy valaki eredményesen tudjon szolgálni az emberek felé?
Ahogy megtértem, nagyon megszerettem a Bibliát, és nemcsak olvasni és hallgatni szerettem, hanem megosztani is. Bár nem tudtam a megtérésemkor, hogy miképp épül fel a karizmatikus egyház, de azt tudtam, hogy teljes szívemből szolgálni akarom Istent. Először imaalkalmakat kezdtem vezetni, részt vettem az utcai evangelizációkban, szinte minden területen becsatlakoztam a soproni gyülekezet építésébe. Így ment ez több mint tíz éven keresztül, majd 2001-ben Németh Sándor pásztor megbízott a soproni gyülekezet vezetésével. Úgy gondolom, hogy Isten megáldotta ezt a munkát, így végül 2004-ben megkértek, hogy vegyek részt a kapuvári gyülekezet munkájában is. 2011-ben pedig felkértek, hogy legyek a keszthelyi Hit Gyülekezetének a lelkésze. Azóta minden héten, mint a missziós szolgálók, ingázunk a három gyülekezet között.
Fontos megjegyezni, mind a három gyülekezet teljesen más, ugyanaz az üzenet sosem működik ugyanolyan formában mindhárom helyen. Nagyon inspirál Pál apostol személye, aki Izraelben, Kis-Ázsiában, Görögországban, Európában is hirdette az evangéliumot, és mindegyik helyen megtalálta a hangot az emberekkel. Igyekszem felnőni ehhez a feladathoz.
Mit tapasztalsz a legnagyobb nehézségnek a mai emberek életét nézve, és hogyan próbálsz Isten Igéje által segíteni nekik ebben?
Szerintem világszerte az egyik legnagyobb probléma a kiégés. De nekünk óriási előnyünk van, mert a Szent Szellem bennünk él. Én azt tapasztalom az életemben, hogy ha jön a megfáradás vagy a kiégés, akkor a legjobb megoldás, ha elkezdem dicsérni az Urat, imádkozom, hallgatom az igét. Ezek által szinte mindig be tudok kerülni az Úr jelenlétébe.
Azt tapasztaltam az életemben, hogy amikor jött egy nagyon kritikus pillanat, mintha egy mézszerű anyaggal felülről leöntöttek volna, a Szentlélek olyan ereje jött rám, ami teljesen kiszedett abból az adott állapotból.
Én ebből a tapasztalatból szeretek szolgálni az emberek felé. Ha odajön hozzám egy összetört szívű ember, azt szoktam kérni Istentől, hogy érintse meg őt abban a nehéz helyzetben úgy, ahogy engem is szokott. Sokan jelezték vissza azt, hogy az ima után ki tudtak kerülni a nehézségeikből.