hetilap

Most mindenkinek, aki előfizet a Hetek nyomtatott verziójára, online előfizetést is adunk, amivel már csütörtökönként olvasható a friss újság és a teljes archívum is elérhető! Részletek: a Hetekben és a https://www.hetek.hu/elofizetes oldalon.

  Biciklivel gurult be a Hetek szerkesztőségébe. Úgy hallottam, szinte mindenhova így megy. Ennyire nagy a szerelem a kerékpározás iránt?

A bicikli egy kiváló közlekedési eszköz, nemcsak vidéken, de a nagyvárosban is. Én évek óta, ha tehetem, mindenhova kerékpárral indulok. Budapesten belül sincsenek nagy távolságok, Kőbánya pedig a város mértani közepén van. A közlekedési morál viszont sokat romlott, felerősödött a konfliktushelyzet a bringások, autósok és a gyalogosok között, hogy a rolleresekről ne is beszéljünk.

  Karácsony Gergely programja a bicikliutakkal inkább segített, vagy inkább rontott a helyzeten?

Ami már az elején nagyon el lett rontva, az a kommunikáció. Nem lehet egyik napról a másikra felhúzni a sárga csíkokat, hanem erről beszélgetni kell a bevezetés előtt. Azt látom, hogy a hirtelen kialakított kerékpár­­u­taknak a későbbi karbantartása is elmarad, eltűnnek a jelek, benőnek a bokrok, konfliktusok alakulnak ki. Nagyon gyorsan zúdult rá Budapestre mindez, és ez sok kárt és problémát okozott.

  Kőbányán hogyan oldaná meg a helyzetet?

Régóta foglalkozunk kerékpárút-fejlesztéssel. Az Aktív Magyarországért felelős államtitkár, Révész Máriusz is kőbányai, neki is szívügye a kérdés. Jó úton járunk tehát a feltételek megteremtését illetően.

  Mielőtt konkrétumokra rákérdeznék: miért van az, hogy bármikor, amikor polgármesterekkel beszélgetek, mindig tartózkodnak attól, hogy az országos politikáról nyilatkozzanak?

Egy városvezető arra szerződött, hogy a város ügyeit intézze. Nyilván nem tud függetlenedni az országos politikától, hiszen az országos költségvetés hat a város mindennapjaira, ahogyan a nagypolitika is befolyásolja az emberek véleményét, így a helyi viszonyokat is.

A jó városvezető viszont igyekszik a városra koncentrálni, a nagypolitikával pedig megfelelő párbeszédet kialakítani. Ez ugyanis elengedhetetlen, bárki is ül a vezető pozícióban.

  Önnek milyen a kapcsolata a Fidesz felső vezetésével? Mennyire szólnak bele fentről a kerület ügyeibe?

Sokan úgy gondolják, hogy kézi vezérlés zajlik, de ez egyáltalán nincs így. Engem nem szoktak felhívni, hogy mi történjen a választáson. Nagyon régen, még a leg­elején csatlakoztam a Fideszhez, Csepelen. Amikor odaköltöztem, kerestem a helyi kötődéseket, négyen voltunk akkor a csapatban. Még ha nem is értek feltétlenül mindennel egyet, nem térek le az adott útról, kitartok.

  Mivel nem ért egyet?

Az értékek, a célok, amelyeket kitűztünk, helyesek. Viszont, hogy éppen az az út, amin járunk, ahogyan ezeknek érvényt igyekszünk szerezni, az nem mindig találkozik a véleményemmel, már egy másik kérdés.

  Idén elég sok belpolitikai botránytól volt hangos a hazai közélet, ez nyilván a kőbányai választópolgárokat is foglalkoztatja. A kampány során mennyire találkozik ilyen beszélgetésekkel, begyűrűztek a kegyelmi ügy vagy a Magyar Péter jelentette feszültségek?

Vannak ilyen beszélgetések, de viszonylag ritkán. Sokkal jellemzőbb, hogy helyi ügyekről beszélgetünk, előbb kerül elő egy járdaprobléma, vagy az utak, a hajléktalanság kérdése és egyebek. Ilyenkor hosszú listákat írok, és igyekszünk rögtön javítani, amin lehet. Az emberek is felismerik, hogy itt helyben, nekünk ilyen ügyekről érdemes beszélnünk. Persze, ha kérdezik, akkor elmondom a véleményemet például a háborúról vagy a migrációról, de a legtöbb beszélgetés nem erre irányul.

  Az önkormányzati munkát mennyire terhelik meg az országos ügyek?

Szerencsére nem annyira. 2010 óta vezetem a várost, ebben a ciklusban egyfős kisebbségben, de a döntések jelentős részét konszenzussal hoztuk meg, tehát közel száz százalékos egyetértésben.

  Öt évvel ezelőtt még teljes fideszes többség volt a képviselő-testületben, aztán a választáson ellenzéki többséget szavaztak meg. Milyen tanulságot vontak le ebből?

Nagyon kiegyenlített volt a verseny, így akár az is lehetett volna, hogy ismét minden választókerületet mi nyerünk. Voltak körzetek, ahol 10-20 szavazat döntött csupán. Én jelentős előnnyel győztem, ezért nem a kőbányai munka értékelésének tekintem ezt az eredményt, hanem annak, hogy Budapesten így alakult a helyzet. Ha Kőbányát elhelyezem a budapesti politikai térképen, akkor büszkén mondom, hogy mi itt több egyéni választókerületet nyertünk, mint Budán összesen a Fidesz a XII. kerületet leszámítva. Tehát mi akkor is jól teljesítettünk, amikor Budapesten változott a helyzet.

  Azt lehet olvasni a hírekben, hogy Magyar Péter új pártja csak két fideszes kerületben indít polgármesterjelöltet, és az egyik Kőbánya. Miért pont erre a kerületre esett a választás?

Fogalmam sincs, engem is meglepett. Összefüggésben lehet azzal, hogy Budapesten listát akart állítani Magyar Péter, ami váratlan hír volt. Május 3-án vették fel az íveket, és 6-án le is kellett adni. Szerintem ez meg fogja osztani az ellenzéket, de én számítok a kőbányaiak támogatására. Elég sokan szoktak támogatni úgymond a másik oldalról is.

  Minek tudja be azt, hogy a nem Fidesz-szavazó kőbányaiak a kerületben mégis Önt támogatják?

Az elvégzett munka számít. Mi mindenkire figyelünk, nem teszünk különbséget aközött, hogy egy civil szervezet melyik politikai párthoz kötődik, vagy honnan kapott korábban támogatást. Kőbányán mindenki egyformán fontos. Korábban iskolát vezettem, tanítottam gyerekeket. Ezen hivatás során megtanulja az ember, hogy nincs jó és rossz gyerek, okos és buta gyerek, mindenkiben rejlik valami tehetség, mindenkivel egyformán kell foglalkozni. Ez a városon belül is így működik.

  Az elmúlt öt évben számos válság sújtotta a világot, az országot, és nyilván Kőbányát is. Mekkora kihívást jelentett ez?

Komoly kihívást jelentett. A ciklus elején mindig megvizsgáljuk, milyen költségvetési kereteink, lehetőségeink vannak adott pillanatban. Nem voltak rosszak 2019-ben sem, viszont a válságok hatására szűkebbre kellett szabni a beruházások körét, teljesen újra kellett értelmezni a munkát. Az energiaválság tekintetében volt némi előnyünk, mert az elmúlt évek során rengeteg felújítást végeztünk az intézményeinkben: szigeteltünk, nyílászárót cseréltünk, napelemeket telepítettünk. Kiváló számításokat végeztünk, hogy mely intézmények működtetése fenntarthatatlan ebben az időszakban, és melyeké nem.

  A válságok ellenére azért sikerült számos eredményt is elérni az elmúlt öt évben. Melyeket tartja a legnagyobb sikernek?

2010-ben tűztük ki célul, mostanra sikerült az összes háziorvosi rendelőt felújítanunk. Két új rendelőről is tudunk beszélni – ezekre nagyon büszke vagyok. Infrastruktúrában is nagyot tudtunk előrelépni, mert a kormány felépítette az új rendelőintézetet a Bajcsy Kórház területén. Sikerült megújítani az óvodákat, bölcsődéket, sőt még az állami fenntartású iskolák felújítására is fordítottunk. Nagyon sokat léptünk előre a parkok fejlesztésével: futókörök, szabadtéri sportpályák, parkok létesültek, amelyekre nagy szükség van. Történt előrelépés az ipar területén is, a Bosch, Richter, Continental fejlesztéseivel – és most csak a legnagyobbakról szóltam. A rozsdaövezetben is megjelent a kultúra, az Eiffel Műhelyház minden budapestinek büszkesége lehet, nem csak Kőbányának. A Közlekedési Múzeum tervei is készülnek. Átalakulóban van a város.

Fontosnak tartom, hogy a város szintjén is legyen önismeretünk, önértékelésünk. A ’90-es években összeomlott a régi szocialista nagyipar, bezártak a nagy gyárak, megszűntek a munkahelyek, ilyen városrészekből kellett kiindulni. A kőbányaiak már tudják értékelni, honnan indultunk apró lépésekkel, és haladunk egyre nagyobbakkal. A budapestiek nem biztos, hogy ezt már felismerték.

  Igen, Kőbánya sokszor egyfajta budapesti bronxi negyedként van emlegetve…

Van egy sztereotípia, van egy előítélet. Ebben közrejátszik az, hogy akadnak olyan területei Kőbányának, amelyeknél nem volt annyira látványos az előrelépés, még 5-10 éves távlatban sem. Ilyen például a Kőbánya-alsó vasútállomás környéke, vagy egyes közlekedési csomópontok problematikája.

  Miért nem tudták ezeket a problematikus pontokat megoldani?

A vasút mindenhol nehezen fejlődik, a Kőbánya-Kispest vasútállomás átépítése még a tervezőasztalon van, pedig már le kellett volna zárni. Kőbánya-alsóval ugyanez a helyzet. A MÁV elkezdte a munkákat, de kifutottak az időből és a különböző támogatások eléréséből, ezért csak részben történtek meg a felújítások. Ott az egész környékkel gond van, a Mázsa tér még mindig nem talált magára, de más csomópontoknál is ez a helyzet: az Éles saroknál vagy az Örs vezér terénél is. Ezek viszont a főváros vagy az állam szerepvállalásával megoldható kérdések. Gondot jelent a vasúti területeknél a szemét, az erdőkben kialakuló hajléktalankunyhók, vagy a bezárt gyárak, a régi ipar maradványai. A főútvonalakról letérve viszont látszik – nagyon jól lehet itt élni, tele van zölddel, fával, parkokkal a kerületünk.

A közbiztonság is nagyon sokat fejlődött. Térfigyelő rendszereket telepítettünk: korábban évente 300-400 gépjárművet törtek fel, ma már tucat alatt van ezeknek a száma. A lakásbetörések száma is 300-400-ról 30-40-re csökkent évente. Egy is sok, persze, de a változás óriási.

  Mi kellene a megoldáshoz, hogy a fő csomópontokon is legyen változás?

A MÁV-nak sokkal többet kellene áldoznia arra, hogy a saját területeit gondozza. Ez nem egy ördögtől való, megoldhatatlan feladat – a költségvetésüket látva nagyon pici az összeg, amit erre költenek országos szinten. Ami viszont nagyon nagy kérdés, az Kőbányán a hajléktalanhelyzet. Kőbányán 22 ellátó intézményt működtetnek – és nem látom azt, hogy azon túl, hogy hajléktalanszállók és ellátják az oda betérő embereket, többet tennének. Az emberek a mindennapjaikat továbbra is a közterületen élik, úgy érzik, a létfenntartásuk megoldódik a nekik adott adományokkal, nincs kiútkeresés az életükben. A támolygó, ittas, piszkos ruhájú embereket látva az utcán rossz érzés, amellett a városról is rossz képet mutat. Sajnos Budapesten máshol is negatív változást lehet e téren tapasztalni.

  Emlékszem, Tarlós István főpolgármestersége idején ebben a tekintetben volt egy nagy, szemmel látható előrelépés. Őt érzéketlenséggel vádolták, és például a Hős utcának a felszámolása kapcsán Önt is. Mi erre a válasza?

Az ország egyik legjobb támogatási rendszerét tartjuk fenn és működtetjük. Az tény, hogy a szlömösödött városrészeknél, mint a Hős utca, ott határozottan léptünk fel, ahogyan a Noszlopy és a Gergely utca sarkán is felszámoltunk egy ötvenlakásos épülettömböt, a Vaspálya utcában, a Gyömrői úton szintén. A Hős utcában a rendőrséggel közösen kezeltük a helyzetet, ami ott nagyon súlyos volt: a drogkereskedelem egyfajta országos elosztóközpontjává vált a helyszín.

Mi nem alakítottunk Kőbányán gettókat, ahogyan nem telepítettük át más kerületekbe sem az itteni problémát. A Maglódi úton egy olyan szociális ellátó intézményt alakítottunk ki, ötven férőhellyel, kulturált, kétágyas szobákkal, főzési-tisztálkodási lehetőséggel, ahol nemcsak éjszakai ellátást adunk, hanem folyamatos szállást és munkát is. Aki ebben az intézményben lakik már egy-két éve, és jól halad a programmal, a végén lakáshoz juthat. A szomorú az, hogy még mindig van üres férőhelyünk, pedig biztosan lenne rászoruló. Biztos, hogy előrébb tartanánk, ha a többi kerület is nemcsak éjszakai menedékhelyet, hanem kiutat is mutatna az érintetteknek.

  A következő időszakra mik a tervei, ha bizalmat kap a választóktól?

Nagyon szeretném, ha a főváros felújítaná a hozzá tartozó főútvonalakat, ahogyan szeretném, ha a vasúti fejlesztések is lezárulnának. Jó volna, ha az állam megépítené a Közlekedési Múzeumot. Helyi városvezetőként pedig szívügyem, hogy a városi szövet tovább erősödjön, hogy Kőbánya egy odafigyelő, egymást támogató közösség legyen. Figyeljünk fiatalra, idősre egyaránt – támogassuk az egészségmegőrzést. A fejlesztések menni fognak, ezek egyszerű kérdések. Sokkal nagyobb kihívás, hogy mi történik az emberi közösséggel, az együttműködéssel. Én itt szeretnék a leginkább eredményeket elérni.