„Önerőnk kevés, mert a babaváró felét a Covid idején feléltük. Nemrég sikerült lealkudnunk egy kétszobás, felújítandó pesti lakást 53 millióra, de végül elbuktuk a hitelt, mert 10 ezer forint híján nem volt hozzá elég a jövedelmünk. Végül is nem bánjuk, mert a vételár 90 százalékát vettük volna fel, ami miatt eladósodtunk volna egy életre. Már lemondtunk arról, hogy saját lakásunk legyen. Egyszer majd biztosan öröklünk valahonnan, de nagyon gáz, hogy olyanok a mai viszonyok, hogy nekünk a szeretteink halálára kelljen spekulálnunk” – mondta el lapunknak a kétgyermekes Deák Dalma, aki családjával együtt egy budapesti szoba-konyhás lakást bérel, szerinte baráti összegért, havi 135 ezer plusz rezsiért.
Hozzátette: ismerőseinek többsége nem rendelkezik annyi önerővel, hogy élni tudjon a – főként kedvezményes lakáshitelek formájában nyújtott – támogatási lehetőségekkel. Az édesanya a probléma fő okát a rendkívül magas lakásárakban látja.
Szakmai körökben tényként kezelik, hogy az elmúlt évtizedben a bevezetett támogatások hatására elszálltak a lakásárak.
2024.11.22. (XXVIII/47)
