Aktuálishetilap

Négyszázan voltak kíváncsiak a Hetek múlt heti pódiumbeszélgetésére, ahol lelkész és pszichológus vendégekkel folyt a diskurzust arról, hogyan lehet magasabb szintre emelni a házastársi kapcsolat minőségét, mik a tipikus csapdahelyzetek, amelyeknek megfelelő hozzáállás nélkül nemcsak elhidegülés, hanem egyre gyakrabban válás is lehet a következménye. Az alábbiakban az ott elhangzottakból adunk egy kis ízelítőt, a teljes felvételt YouTube-csatornánkon hallgathatják meg az érdeklődők. 

A válás nem opció

Tekintve, hogy még az evangéliumi keresztények között is elfogadottabb lett a válás, mint 20-30 évvel ezelőtt, felmerült a kérdés, mi lehet ennek a magyarázata. Abban mindegyik keresztény szakértő egyetértett, hogy az elsődleges ok az lehet, hogy háttérbe szorult az a keresztény alapelv, miszerint a szövetségi házasságban a válás eleve ki van zárva.

„Én azt látom, hogy minden területen egy kicsit rapid módon születnek ma a döntések, tehát ha valami nem működik, nem jó, akkor hamar egy váltásban gondolkodnak sokan. Szóval nem abba az irányba fordulnak a dolgok, hogy én ebből kilépni nem fogok. Mint ahogy többen is hoztunk ilyen döntést, hogy akármi történik, kitartunk egymás mellett, és mindent megteszünk azért, hogy megoldást találjunk. Az nem volt opció, hogy ezt a határt átlépjük. Pszichológusként is mondhatom, hogy ha mindkét fél kizárja a válás lehetőségét, akkor jóval kreatívabbak és hatékonyabbak a megoldáskeresésben, kitartóbbak a nehézségek idején is, s mindezek folytán a személyiségük és a kapcsolatuk folyamatos fejlődésen megy keresztül” – mondta el Kulifai Mónika tanácsadó szakpszichológus, aki azt is elárulta, hogy 43 éve él házasságban, és férjével évről évre jobb a kapcsolatuk. 

Szobota Zoltán lelkész, főiskolai tanár jelezte: az idealistákhoz szeretne szólni, mert maga is a klub tagja. „Nekem az jelentette a legnagyobb szenvedést, hogy amit vártam a házasságtól idealistaként, azt nem kaptam meg. Hála Istennek, mert ha megkaptam volna, akkor nem személyiségfejlődésen mentem volna át, hanem torzuláson szerintem. Az, hogy mindig van egy igazodási pont, és egy másik emberrel való együttélésnek a gravitációs ereje folyamatosan eltérít engem az én önző pályámtól, s mindig valamilyen módon igazodnom kell, ebben rengeteg önfeladás van, de nincs benne önfelszámolás. Viszont önfeladás nélkül nem tudsz szellemi-erkölcsi értelemben emberré válni” – fogalmazott Szobota Zoltán.

Hasonlóképp vélekedett Baji Tamás lelkész, mentálhigiénés szakember is, amikor kifejtette: magától egy házasság nem lesz jó vagy boldog, mert csak azt vehetjük ki belőle, amit belerakunk, és ezzel nem könnyű szembesülni. „De ahogy halad előre ez a folyamat, egyre több érték van benne, mert egyre többet tesz bele az ember. Ezért megspórolhatatlan ez a munka saját magunkon, amit beleteszünk a házasságba. Mert a másikat nem tudjuk megváltoztatni, de magunkat igen, s jó esetben ez kihat a párunkra és a kapcsolatunkra is” – szögezte le a szakember.

 A másik tükrében

Kulifai Mónika kitért arra is: kortünet az a nagyon individualista, egocentrikus gondolkodás, hogy akkor leszek boldog, ha „azt, amire én vágyom, azt, ami nekem kell”, betölti a másik. Erre nem lehet egy házasságot építeni. A pszichológus szerint annak, hogy két nagyon különböző, nagyon tökéletlen embert egy felbonthatatlan szövetségbe helyezett bele a szerető Isten, komoly értékteremtő célja van: nevezetesen, hogy olyan jellemformáló, személyiségfejlesztő tanulási folyamaton mehessünk keresztül, amire más módon nem volna lehetőségünk.

„A jó segítőtárs egyben visszajelzés, tükör is, hiszen nincsen olyan más felnőtt kapcsolat, amiben a felek a 24 órás együttlét révén a másik minden rezdülését ismernék. A segítőtársi kapcsolat része, hogy tud visszajelzést adni, amiben vannak építő, konfrontatív elemek, tehát amikor tükörként azt mutatja meg a másiknak, hogy hol lenne szükség a változásra – ez nyilván akkor működik, amikor egy méltányló, szeretetteli közegben fogalmazódik meg ez a jelzés” – hangsúlyozta Kulifai Mónika.

Szobota Zoltán ezt azzal toldotta meg:

a Szentírás eredeti héber szövegében a „hozzá illő segítőtárs” értelmezhető úgy is, mint tükörként, viszonyítási pontként „szemben álló társ”. 

„A házasság nem attól lesz sikeres, hogy állandóan egyetértünk, mert az csak azt jelzi, hogy valaki csicskává válik. Mert őszintén: amelyik félnek erősebb akarata van, arra a másik könnyen reagál úgy, hogy inkább ne vitatkozzunk, legyen úgy, ahogy akarod – és ott már el is kezdték ásni a gödröt. De a hozzá illő segítőtárs odaáll elé, mint Bálám elé az angyal, és azt mondja: erre nem mehetsz. Nagyon nagy segítséget ad az, amikor valaki szól, hogy onnan nem látod, állj ide, és innen nézd meg a dolgot... És ha van az emberben alázat, meg nyitottság arra, hogy korrigálják, és viszont, akkor az, hogy a vakfoltomra rámutattak, az igazából az önismereti képzésem része, hogy én megismerem magamat a másik tükrén keresztül” – emelte ki Szobota Zoltán.

A konfliktuskezeléssel kapcsolatban többek között elhangzott: nem baj a konfrontáció, de nem mindegy, hogy mikor és hogyan zajlik.

A humor kiváló oldószer tud lenni a feszült pillanatokban, de van, amikor az is nagy bölcsességre vall, ha hallgatni tud az ember.  Baji Tamás kiemelte: általában egy konfliktus megoldásának elsődleges feltétele, hogy megvárjuk az érzelmek lecsillapodását, és ehhez azt sem árt figyelembe venni, hogy a férfiak és a nők nagyon eltérő módon kezelik a stresszt. 

Kulifai Mónika azt is hangsúlyozta, hogy elsajátítható a konfliktuskezelésnek az a módszere, amelynek segítségével nem győztes-vesztes, hanem győztes-győztes eredményeket tudunk elérni, azaz képesek vagyunk megegyezni úgy, hogy mindkét félnek jó legyen. „Ennek van egy stratégiája: ha el tudunk jutni arra a szintre, hogy mi ketten állunk szemben a megoldandó problémával, az győzelemre fog vinni. Az „én kontra te” helyzetben a probléma nem is lényeges, hanem az, hogy melyikünk fog győzni. Ez csapda” – jelezte a pszichológus.

 Fogyasztói szemlélet

A beszélgetés során visszatérő téma volt, hogy a fiatal házasoknál nem ritka, hogy 2-3 év után elválnak anélkül, hogy komolyan megpróbálták volna rendezni a problémáikat, s a háttérben nincs zaklatás, bántalmazás vagy egyéb kirívó ok, egyszerűen csak nem érzik kényelmesen magukat a házasságukban.

Szobota Zoltán kitért a fogyasztói kultúra tudatkárosító hatásaira is, szavai szerint „a boldogsághoz való jog csereszabatossá tette a házastársat is”. A jóléti kereszténység szerinte hajlamos a fogyasztói szemlélet alapján megközelíteni nemcsak a házasságot, hanem Isten személyét is, szolgáltatásként tekintve az istentiszteletekre is: ha nem elégítik ki gyorsan az igényeit, akkor könnyen lecserél bármit, a gyülekezetét, a munkahelyét, a házastársát is.

Pedig Kulifai Mónika szerint a boldogságkutatások is azt mutatják, hogy azok a legboldogabb emberek, akik képesek megőrizni a mások iránti feltétlen szeretetet: akik segítőkészek, akik hálásak minden jóért, és a hálájukat képesek mások felé kifejezni, vagy akik bocsánatot tudnak kérni és képesek megbocsátani.