Aktuálishetilap

Első emléke az volt, hogy a kommunisták golyószóróval sorozzák az utcát; a második világháborúban súlyosan megsebesült, és zsidó munkaszolgálatosok menekítették ki az orosz frontról, miközben golyók fütyültek a fejük mellett; 1956-ban többek között azt is lefotózta, ahogy ÁVO-sokat koncolt fel a tömeg; szeretett feleségével közösen öt gyermeket neveltek fel becsülettel (akiktől 10 unokájuk, 17 dédunokájuk és 4 ükunokájuk született); 1977-ben ment nyugdíjba, de ez nála messze nem a befejezést jelentette; és – ahogy mondta – még „egészen fiatal volt”, amikor 88 évesen megtért a Hit Gyülekezetében. A napokban 107 évesen, az ország legidősebb embereként elhunyt Bakó Ferenc élete egy fordulatokban gazdag, regénybe illő történet volt.

Századik születésnapját követően budapesti laká­sában idézte fel a Heteknek a legemlékezetesebb pillanatokat. Rendkívüli interjúalany volt. Évszázadnyi életének súlyos megpróbáltatásai és veszteségei ellenére derűs életszeretet sugárzott belőle.

A beszélgetés után terveit ecsetelte, majd elővette a mandolinját, és játszott nekem egy dalt. Soha nem láttam még ennyire fiatal idős embert.

Töretlen istenhite és hazaszeretete a közösségi oldalon keresztül is üdítő volt. Puszta jelenlétével példaképként szolgált, nemcsak közvetlen ismerősei, de tágabb közössége számára is. Hiányozni fog, de példája továbbra is előttünk van.

„Indul már a nép” – ez volt a kedvenc dicsérete, ez szólt akkor is, amikor megtért. Most Feri bácsi indult el – minden ember útján. Jézus szavai szerint, aki hisz Ő benne, az soha meg nem hal. Úgyhogy Feri bácsi – ahogy az Újszövetség fogalmaz – csak elaludt, illetve elköltözött. Márpedig, ha valaki elaludt, az fel fog ébredni. Aki elköltözött, azzal fogunk még találkozni.

Szóval, folytatjuk majd azt az interjút.

Addig is, Isten veled, Feri bácsi!

A Bakó Feri bácsival készített korábbi hetilapcikkünket, most teljes terjedelmében elérhetővé tettük, amit ide kattintva érhet el.