Az a 66 éves politikus, aki ekkor Anglia miniszterelnöke lett, úgy tűnt, már túlhaladt pályafutása meghatározó állomásain, hosszú évek képviselőségével, több miniszterséggel a háta mögött. A történelemből azonban tudjuk: Churchill életének "legfényesebb órája" éppen ekkor érkezett el. Politikusi pályája során Churchill fő célja volt a miniszterelnökség elérése, ám a harmincas évek végén a szóba jöhető kormányfők között már nem nagyon emlegették az idősödő politikust. Régi álma akkor valósult meg, mikor már maga sem számított rá. A feladat, a villámháborúk sorát megnyerő Németország megállítása emberfeletti próbának tűnt, de Churchill úgy érezte: erre a pillanatra született. 1940-től a háború végéig hihetetlen munkabírással küzdött: csak orvosa tudta, hogy három infarktuson esett át, ám nem merte Churchillnek megmondani, hogy le ne törje a kedvét. A békeidőben sokszor kissé esetlennek tűnő politikus egymaga lett a Hitler-ellenes szövetség kitalálója, szervezője, működtetője és motorja.
Winston Leonard Spencer Churchill attól a Chamberlaintől vette át a kormányrudat, akinek harmincas évekbeli békepolitikájának kudarcát az ekkor kibontakozó európai háború jelentette.
Hitler tudatosan vezette félre az európai demokráciák általa kisstílűnek tartott politikusait. Látta, hogy kora brit politikusaiból hiányzik a világhódító John Bull ereje, a régi kalózok és puritán hadvezérek leszármazottai helyére – a U.S. News & World Report Churchill pályafutását méltató írása szavaival – "békés, szűklátókörű marhakereskedők" léptek.