Az utóbbi időben az átnevelőtáborok, korábban pedig az állami szintű szervkereskedelem kapcsán keltette fel a nemzetközi média figyelmét a Kínában élő, muszlim hitű ujgur kisebbség helyzete. Ön Hszincsiang Ujgur Autonóm Tartományban született, és orvosként részt vett a szervkereskedelemben, amely ellen ma rendszeresen felszólal. Hogyan történt ez?
– Az emberi szervek államilag irányított ellopásával kapcsolatos történetek egészen 1990-ig nyúlnak vissza. Akkoriban onkológus-sebészként dolgoztam a tartományi főváros, Ürümcsi Központi Vasúti Kórházában, és fényes jövő állt előttem. Visszagondolva, már akkor is találkoztam ennek a kegyetlenségnek a nyomaival: legalább három gyermeket láttam a saját szememmel, akiknek a testén olyan hegek voltak, amelyek arra utaltak, hogy kivették a szerveiket.
1995-ben aztán rám került a sor, hogy hasonló beavatkozást végezzek. Egy szerdai napon a feletteseim – két vezető sebészorvos – behívattak az irodájukba azzal, hogy egy különleges orvosi csapatot állítanak össze, amely a legkomolyabb beavatkozások elvégzésére is alkalmas lesz, és én is a tagja lehetnék. Mondták, hogy a csapat első munkájára másnap kerül sor. Úgyhogy délelőtt fél tízkor találkoztunk a kórház bejáratánál, és elindultunk a tartomány nyugati hegyvidékére – mint kiderült, egy kivégzőhelyre. Amikor megérkeztünk, azt mondták, várjuk meg, amíg eldördülnek a fegyverek. Ahogy ez megtörtént, be kellett rohannunk a területre, ahol egy rendőr egy földön fekvő civil ruhás sebesülthöz irányított: a férfi mellkasának jobb oldalán golyó ütötte seb tátongott. A felettesem utasított, hogy vegyem ki az illető máját és két veséjét. A férfi erősen vérzett, de még élt, és próbált védekezni – azonban már túl gyenge volt…
Mire gondolt, mit érzett közben?