„Nincs menekvés, nincs szabadság, kamerák figyelnek mindenütt, még a fürdőhelyiségekben is” – így jellemezte a nyugat-kínai Hszincsiang Ujgur Autonóm Tartományban működő börtöntáborokat az ujgur nemzetiségű Gulzira a BBC Panorama riportfilmjében. A középkorú asszony 15 hónapot töltött a magas biztonsági fokozatú börtönrendszerben, ahol körülbelül egymillió embert tartanak fogva. A kínai kormány következetesen azt állítja, hogy ezek a táborok oktatást és képzést kínálnak a jelentkezőknek, a részvétel pedig önkéntes. Ehhez képest Gulzira – más tanúkkal egybehangzó módon – inkább egyfajta átnevelőtáborként írja le a benti viszonyokat. „A nők két percet kapnak, hogy WC-re menjenek, és folyamatosan sürgetik őket. Ha nem vagy elég gyors, akkor egy elektromos gumibottal sokkolnak a tarkódon, majd azt kell mondanod, hogy köszönöm, tanítóm, legközelebb nem fogok késni” – meséli. A táborlakók számára előírják, hogy milyen testhelyzetben kell sorban állniuk, ülniük, sőt, az ágyukban feküdniük – és szigorú büntetésre számíthatnak, ha megszegik a szabályokat.
Az International Consortium of Investigative Journalists nevű, oknyomozó újságírókat tömörítő szervezet által megszerzett hivatalos dokumentum szintén megerősíti, hogy itt nem továbbképző táborokról van szó. A kilencoldalas utasításjegyzéket Zhu Hailun, Hszincsiang párttitkárhelyettese, egyben biztonsági vezetője jegyzi, a címzettek pedig a tartományban működő táborok vezetői. A dokumentumból egyértelműen kiderül, hogy a létesítményeket rendkívül biztonságos és szigorú börtönként kell működtetni: „fokozni kell a fegyelmet és a büntetést”; „szorgalmazni kell a bűnbánatot és a beismerő vallomásokat”; „prioritást kell adni a „javító” mandarin tanulmányok számára”; „a tanulókat ösztönözni kell a teljes átalakulásra”; „és biztosítani kell a hálótermek és az osztálytermek minden szegletének kamerával történő megfigyelését”.
Ha nem vagy elég gyors a WC-n, egy elektromos gumibottal sokkolnak, majd azt kell mondanod, köszönöm, tanítóm, legközelebb nem fogok késni.