Kősziklán állni a tenger közepén

Hasonló vezetőt láttunk más fedélzeten is. Russel Crowe a Kapitány és katonában egyszerre apa és parancsnok, mentor és kiképzőtiszt, a szigorú hierarchia csak ezért elviselhető – ne feledjük, hajóján a kapitány sokáig élet és halál ura volt. Ily módon lesz a tengerészélet a drill helyett szinte jellemépítő gyakorlattá a férfivá érés folyamatában. Aki mindezt Crowe filmjében szerette (jelen!) most sem fog csalódni. Kérdés persze, gyakori volt-e ez a képlet a valóságban, ám példázatként jól működik.

Itt is ilyesmiről van szó, bár csak pár nap, egyetlen megfeszített szolgálat időtartama alatt. A kapitány most sem öncentrikus figura – bár kevésbé társasági lény – aki önmagát vallásos manírok nélkül a „Legfelsőbb Hadúr”-nak (Overlord) rendeli alá. Ő pedig nem egy Marvel-figura, hanem maga a Megváltó. 2020-ban, egy hollywoodi szuperfilmben ez azért nem szokványos dolog.

Történelem: Párbaj a vizeken

Ahogy a filmben látjuk, az amerikai hadianyag-szállítmányok célbajutását a német U-bootok valóban minden módon (akár nagy veszteségek árán is) nehezíteni akarták, hisz Anglia, a szigetország így elvághatónak látszott az utánpótlástól. Ahogy az első, úgy a második világháborúba is nehézkesen szállt be az Egyesült Államok hadereje, mindkétszer parázs vita előzte meg az „odaátiak” melletti tevőleges kiállást. Ne feledjük, az USA annak idején mégiscsak hadban állt Nagy-Britanniával, és bár sok víz lefolyt a Mississippin (meg a Temzén) a függetlenségi háború óta, azért amerikai életek tömeges feláldozása közel sem volt magától értetődő a közvélemény, de a politikai döntéshozók számára sem.
Amerika szkeptikusai szerint végül az európai kereskedelmi kapcsolatok és az ottani piacok megvédése miatt döntöttek a háborúba lépés mellett, amiben nyilván van igazság, de a kép árnyaltabb. Roosevelt elnök jól látta, hogy ha Uncle Sam (az USA jelképes figurája) nem lép be újra az európaiak „csetepatéjába”, a helyzet az agresszív nácizmus (de a szintén terjeszkedni akaró sztálinizmus miatt is) inkább előbb, mint utóbb kezelhetetlenné válik, s Európa (ami mégiscsak a nyugati civilizáció bölcsője) megszűnik szabadnak lenni. A hezitálást lezárta a japánok Pearl Harbor-i támadása, ami az Egyesült Államokat végképp Anglia, sőt a Szovjetunió aktív támogatására vezette. Elképesztő mennyiségű hadianyag és élelem utazott át az óceánok másik felére, s bár a németek „búvárhajó-parancsnoka”, Dönitz admirális folyamatosan lobbizott Hitlernél, hogy növeljék e rettegett harci eszköz gyártását, erre csak részben került sor. A szövetségesek – és főként az USA – ezzel szemben jóval gyorsabban pótolta az elsüllyesztett hajókat, sőt az új találmány, a radar és a víz alatti szonárok egyre pontosabban észlelték a közelgő „farkasfalkákat”, az új vízibombák pedig sokkal mélyebben elérték őket. Az atlanti csata tehát eldőlt, és ez jóval a normandiai partraszállás előtt jelezte a náci birodalom vereségét.