Regénybe illő élet(Forrás: Shutterstock/Puzzlepix)
Portsmouth egy egyszerű kis házában, 1812. február 7-én, egy pénteki napon született meg John és Elizabeth Dickens várva várt fia: Charles John Huffam. A Királyi Haditengerészet bérelszámolójaként dolgozó apa munkája miatt sűrűn költözködött a család, ami a kis Charlesban is nyomot hagyott. Életük egyik állomása Rochester volt, ahol csodás táj, szerető családi háttér vette körül, jó iskolába járt, és ez az időszak maga az idill volt számára. Ez a biztonságos és álomszerű világ tört össze hirtelen, amikor apját ismét Londonba hívták, és a család ellehetetlenülő anyagi helyzete miatt Charles tanulmányait nem folytathatta, nővérét ezzel szemben, amíg lehet, taníttatták. Felszabadult idejében Charles többnyire London központjában kóborolt, és a zsúfolt, zajos, piszkos utcákon látott nyomor és szenvedés került a figyelme középpontjába. Gyerekkorában gyakran szenvedett görcsös fájdalmaktól, ami miatt inkább csak nézte a többi gyereket, hogyan játszanak. A szemlélődés meghatározó vonásává vált, és már gyerekként feljegyzéseket készített magának a mulatságos vagy megrendítő személyekről, helyzetekről, amelyeket időnként elő is adott másoknak.
Az anyagi életben nem túl következetes John Dickens sokadszorra felhalmozott adósságai miatt hamarosan a Marshalsea-ba, az adósok börtönébe került. Charles így családfenntartóvá előlépve egy patkányok visításától hangos, romos cipőpasztagyárban dolgozott heti hat napon át. Félbeszakadt tanulmányait álmainak és jövőjének elvesztéseként élte meg, és ezt tetézte, hogy megalázott és nyomorúságos helyzetébe szülei beleegyezésével került. Amikor egy örökség révén apja megszabadult az adósságtól, neki továbbra is a gyárban kellett dolgoznia. Szüleinek ez az érthetetlen és fájdalmas viselkedése óriási törést okozott benne, de azt is megfogadta, hogy soha nem fogja az apja példáját követni, és nem marad szegény. A kicsit több mint egy év alatt látott és átélt szenvedések, a társadalmi igazságtalanságok, a nyomor, a gyermekmunkások kiszolgáltatottsága, az éhező, jogfosztott emberek, a megalázottság és a fájdalom lesz később legtöbb könyvének témája. Saját életéből a legtöbb motívumot a Copperfield Dávid és a Twist Olivér, valamint a Marshalsea-ban felnőtt Kis Dorritról szóló műve tartalmaznak. Még csak tizenötéves volt, amikor ismét utcára kerültek, mert apja nem tudta fizetni a lakbért, miközben anyja a hatodik gyermeküket várta. A Copperfield Davidból megismert Micawber életbölcsessége ekkor hangzott el apja, John Dickens fő útmutatásaként: „Húsz font évi bevétel és tizenkilenc font tizenkilenc shilling és hat penny kiadás egyenlő a jóléttel és boldogsággal. Húsz font évi bevétel és húsz zéró hat kiadás: nyomor.”
annyira tele volt élettel, hogy halála elképzelhetetlennek tűnt.
2020.06.19. (XXIV/25)
