hetilap

Saját felelősségre bemehetsz hozzájuk, de ha támad, akkor ugorj fel a kerítésre, mert akkorát rúg beléd, hogy a csontod is eltörhet” – ezt a jó tanácsot adja Nagy Sándor, amikor felvetem, hogy a videóriport kedvéért belépnék a strucckarámba, hiszen milyen jól mutatna, ha futnék a strucc elől, az meg utánam. Ebből az ötletből is kitűnik, hogy soha nem volt még dolgom a legnagyobb testű madárral, amely akár 70 kilométer per órás sebességgel is képes száguldani. Az üldözéses jelenetből végül valóban kerítésmászás lett, így a felségterületét védő strucckakas a karám oszlopát rugdosta mérgében – és nem engem. Sándortól, a gazdától így is kiérdemlem a „bátor” minősítést, szerinte nem sokan vállalták volna a mutatványt. Hozzáteszi, a struccok alapvetően békés természetűek, de a kakasokat könnyen fel lehet idegesíteni, ha a tojóikat vagy a tojásokat veszélyben érzik. Ezért a tojásokat ő is „lopóval” – egy botra rögzített fémkarikával – veszi ki a fészekből, és az sem baj, ha a struccpapa éppen a karám másik felében jár ilyenkor

Sándor egyébként igazi szakértő a témában: 23 éve tenyészt struccokat. Azt mondja, annak idején olyan üzleti lehetőséget keresett, amit nem sokan csinálnak és van benne pénz. Bár mifelénk még ma is furcsán hat, ha valaki strucc-steaket enne ebédre, nyugaton nagy divatja van az óriásmadár marhahúshoz hasonló vörös húsának. Elsősorban azért, mert kifejezetten egészségesnek tartják: alacsony koleszterintartalma mellett vasban, foszforban és magnéziumban gazdag, ráadásul – mint mondják – rendkívül omlós. Minden része felhasználható, a zúzájából – ami akkora, mint egy emberi fej – például kiváló pörkölt készül. Olcsónak persze nem mondható a strucchús: a nyugati szupermarketek polcain kilója akár 30 eurót is kóstál. „A nyugati ember már azt is megfizeti, hogy tudja, mit eszik” – jegyzi meg Sándor, hozzátéve, hogy azt is hasznosítani lehet a struccból, ami nem ehető, hiszen a bőréből táskát, kesztyűt, cipőt gyártanak, a tollát polírozásra használják, a tojáshéjat pedig dekorációs célokra.

Az Afrikában őshonos állat az alföldi homokos pusztán is jól érzi magát, érdekes módon még a kontinentális időjárás sem zavarja. Négy hónapos korától fogva akár a mínusz 20 fokot és a zuhogó hóesést is kibírja szabad ég alatt. Egy strucccsalád egy kakasból és két tojóból áll, a trió egy szezonban – tavasztól őszig – összesen 100-150 tojást rak le. Ezek 50-70 százaléka kel ki Sándor keltetőüzemében. „A keltetőgépet én terveztem és építettem. 36 és fél fokot kell benne tartani, és három óránként automatikusan meg kell forgatnia a tojásokat. Bár a baromfifélék keltetéséhez általában magas páratartalom kell, a strucctojásokat alacsony páratartalmú levegőn kell tartani” – mondja a gazda. A 38-40 napos keltetés után a tojások az utókeltetőbe kerülnek, ahol rendszeresen „lámpázzák” – vagyis átvilágítják – a tojásokat, ellenőrizve, hogy a fiókák életben vannak-e, illetve kell-e nekik segítség a világrajövetelhez: a „strucc-császármetszés” a tojások feltörését jelenti.

Tovább olvasná?

Ez egy cikk a hetilapból, amit online előfizetést követően belépéssel elér.

Vagy vásárolja meg a lapot az újságárusoknál.

Előfizetek

Belépek