Volt bennem némi félelem, amikor elindultam Törökországba. A kihalt Liszt Ferenc repülőtér látványa csak ráerősített a szorongásomra. Maszkban és kesztyűben némán ültem végig az utat, amíg fel nem tűnt a tenger.
Isztambulban a határőr levettette a maszkomat, hogy lefényképezzenek a bódé előtt. Hosszasan vizsgálta a vízumokat az útlevelemben, végül beléphettem az országba. Ekkor múlt el a szorongásom.
Nem a vírustól, nem is a megbetegedéstől féltem. Ezzel nincs nagyon mit tenni. Az ember betartja a szabályokat, és Isten tenyerére teszi magát. Aztán reménykedik, hogy nem lesz tapsolás.
2020.09.25. (XXIV/39)
