Az, hogy tömegeknek nincsenek pozitív mintái a jól működő családról, nem feltétlenül jelent leküzdhetetlen hátrányt vagy eleve elrendelt sorsot. Sok múlik rajtunk, a hozzáállásunkon is, amit az is bizonyít, hogy nagyon sokan vannak körülöttünk olyanok, akik képesek voltak a nemegyszer rettenetes gyerekkoruk ellenére is normális életet élő felnőttekké válni.
Hat ilyen hétköznapi hősről készített dokumentumfilmet Skrabski Fruzsina. A Traumáinkon innen és túl című filmet a rendező kimondottan antipszichológiai műnek szánta, amely a bemutatott életutakon keresztül azt érzékelteti, hogy az élet gyakran rácáfol a különböző pszichológiai dogmákra, jelesül arra, miszerint senki nem menekülhet meg az elődei által meghatározott sorsától.
Szerencsére a pszichológusok sem egyformán látják a világot. Elég csak a filmben idézett kanadai szakemberre, Jordan Petersonra utalni, aki szerint azoknak a többsége, akiket bántottak gyermekkorukban, nem bántják a saját gyermekeiket. Matematikailag is kimutatható, hogyha a bántalmazás minden egyes esetben automatikusan továbbadódna, akkor ma már a teljes emberiség érintett lenne. A bántalmazás többnyire eltűnik a generációk során, mert az emberek megállítják a terjedését – hangzik Peterson végkövetkeztetése.
2021.02.12. (XXV/6)
