A kiválasztott: a Mester sokféle tanítványa, ahogyan még nem láttuk őket

A Jézus-témájú film egyike a mozgókép legrégebbi toposzainak. S mint alapműfaj soha nem tűnt el a kamerák elől – ám időnként átalakult. A Messiás földi évtizedeinek monumentális tablói a múlt század elején még fennkölten ünnepélyes (így kissé távolságtartó) hangulatot keltettek, mintha egy húsvéti misztériumjátékot figyelne a kíváncsiskodó turista. Túl a század közepén aztán művészfilmesek (Pasolini, Zeffirelli) ragadták meg a témát, majd a profán megközelítés lett a jellemző. Utóbb megjelentek erősen vitatott, sőt egyértelműen blaszfémikus alkotások is.

Ám eközben mindig készültek hitvalló jellegű Evangélium-filmek is, ha ezek némelyike nem is ért el nagy nézettséget. Legalábbis hollywoodi számokkal mérve. Viszont a The Chosen (A kiválasztott) kitört a „vallásos rétegfilm” burkából, ami legutóbb a Kendrick-fivérek filmjeinek sikerült.

Elhívott sorsok

Dallas Jenkins rendező munkája az Evangélium fiktív előzményeivel indít. Jó ideig nem látjuk Jézust, de a Római Birodalom egy kicsiny falucskájának ügyeit nagyon is. Neve ismerős (Kapernaum), ebből tudjuk, hogy a történelem mindjárt itt vesz radikális fordulatot. De addig megismerkedünk a többiekkel, akik más filmekben mellékszereplők, itt viszont részletezett karakterük van. Simon, a bajkeverő halászember távolról sem sziklaszilárd természet. A rossz hírű Lilithet Máriának szólítja egy idegen, akitől ott helyben egy vadonatúj sorsot kap. Egy tekintélyes farizeus a szabályok mögötti Alkotót keresné, ám kortársai nem értik, miért kevés Nikodémusnak a veretes hagyomány. És a kissé bogaras pénzügyes, a népétől megvetett, szülei által kitagadott Máté, aki a rómaiaknak dolgozik. Piperkőc ruházata csinos vagyonról tesz bizonyságot, de a sabbati gyertyafényhez egy család se hívja be. Így a vámszedő az ünnepestét a kiürült utcán tölti, kutyájával osztozva a tálka vacsorán.