„Hétévesen találkoztam a játszótéren egy hölggyel, akit rendkívül szépnek láttam. Vettem a bátorságot és megszólítottam. Ő kedves volt és beszélgetett velem. Érdekes, hogy akármikor visszagondolok erre az alkalomra, mindig összekapcsolódik ez a találkozás azzal a gondolattal, hogy Isten akkor fogadott a kegyelmébe. Ez a hölgy egy lelkész felesége volt, gondolom, hogy imádkozott értem.
Ő nem tett mást, csak beengedett a családjába, és láttam, hogy másképpen viselkednek, beszélgetnek, esznek és hisznek.
És azt gondolom, hogy én itt ebben a családban lettem bátor. Eldöntöttem, másképp fogom csinálni. Másképp akarok élni, mint a szüleim. Kilencévesen hoztam az első döntéseimet. Sokat fogok dolgozni, nem dohányzom, nem iszom és nem lesz olyan férjem, mint az apám. Utóbbi döntést nagyban befolyásolta, hogy azt gondoltam, minden cigány férfi olyan, mint apám. Ha iszik, akkor megver. Apám anyámat verte, anyám meg a gyerekeit” – olvasható Danó Éva Az árnyékból a fénybe című novellájában, mellyel a 44 éves, gyermekvédelmi szakember első díjat nyert a 2019-es Terézanyu novellapályázaton.
2021.03.12. (XXV/10)
