Az amerikai szervezett bűnözés legismertebb alakja, Al Capone.(Fotó: AP)
Amerikai szociológusok régóta kutatják azokat a tényezőket, amelyek az alvilág hirtelen brutalitásba süllyedését okozhatták a 20. század elején. Tanulmányaikban (melyek az FBI honlapján vagy a history.com oldalon is elérhetők) megállapítják, hogy a megelőző időszakban szervezett bűnözésről tulajdonképpen nem is beszélhetünk az Egyesült Államokban. De egyik napról a másikra olyan hierarchikus rendben és olyan kegyetlenséggel lépett be ez a valóság az amerikai nagyvárosok mindennapjaiba, hogy a társadalom megrettent. A pár száz év óta békésen éldegélő lakosságra mondhatni, rárúgta az ajtót.
Az erős puritán hagyományokon nyugvó írott és íratlan szabályok kezdetben nagyon megnehezítették a maffia elleni küzdelmet. A hatóságokat gúzsba kötötte a szicíliaiak gátlástalansága és minden erkölcsi normát nélkülöző brutalitása. Több művészeti alkotás is foglalkozik ezzel a tehetetlenséggel, például az Aki legyőzte Al Caponét című híres film kezdő jelenetei.
A maffia elleni harcban végzetesnek bizonyult az is, hogy a puritán hagyományokat nosztalgiával megélő társadalom és az ezeket törvénybe merevítő Szenátus 1920-ban 13 évig(!) tartó alkoholtilalmat vezetett be. (Érdekesség, hogy az egyébként alkoholtilalom-ellenes amerikai elnök csak papíron volt ekkor hatalmon, mivel Woodrow Wilson teljes titokban tartott agyvérzése miatt 17 hónapig a felesége döntött helyette.) Arról is külön cikkeket lehetne írni, hogy miért érezte úgy az amerikai politikusi réteg pont ebben az időszakban, hogy vélt bibliai igazságokat törvénybe iktatva tudja majd az országot megvédeni az első világháború utáni válság okozta erkölcsi hanyatlástól.
2021.11.05. (XXV/44)
