Illusztráció(Fotó: Shutterstock / PuzzlePix)
Ma az Egyesült Államok és számos nyugati ország oktatási intézményei – az óvodákat is beleértve – ún. „átfogó szexuális nevelést” (CSE) kínálnak. Az órákon a gyerekek megtanulják, hogy születésüktől fogva nemi lények, és szexualitásuk felfedezésének legmegfelelőbb időpontja akkor jön el, amikor ők erre érettnek érzik magukat. Hogy a biológiai nemek közti határ elmosható, mert csak a társadalom hozta létre, és szabadon választhatják meg az identitásukat, a valódi nemüket (gender), az egy nő és egy férfi közti testi kapcsolat pedig csak egy opció a sok közül. Hogy joguk van az örömszerzéshez, a fogamzásgátláshoz és az abortuszhoz – ezeknek a különböző formáiról bőséges információt kapnak, biológia viszont annál kevesebb van a tananyagban. A nemi úton terjedő betegségek száma jelentősen megnőtt, és egy-egy ilyen fertőzés ma már a felnőtté válás velejárójának számít. Ahogy a Planned Parenthood egyik nőgyógyásza, Vanessa Cullins egy 2009-es, fiataloknak szóló YouTube-videóban kijelentette: „Ne lepődj meg, ha elkapod a HPV-t, miután szexuálisan aktívvá válsz. Ezen mindannyian átesünk.”
Nincsenek tabuk, a diákok erkölcsi normák bemutatása – és többnyire a szülők tudta és beleegyezése – nélkül találkoznak olyan tartalmakkal, mint a szadomazochizmus, poliamoria, transzneműség, sőt a pedofília. Floridában a közelmúltban az is előfordult, hogy alsósokat melegbárba vittek tanulmányi kirándulásra, Virginia egyik oktatási körzetében pedig több, diákok által elkövetett nemi erőszak történt, melyeket a tantestület eltussolt.
Mi köze mindennek a „szexuális egészséghez”? És hogyan jutottunk el idáig?
2021.11.05. (XXV/44)
