Szeptember közepén kezdett el kiszivárogni, hogy Kína második legnagyobb ingatlanpiaci befektetője, az Evergrande júniusban késve fizette ki a kibocsátott kötvényeire a kamatot a befektetőknek, szeptemberre pedig már kormányzati segítségért folyamodott, amire viszont a kínai kormány már nem volt hajlandó, annak ellenére sem, hogy egyik kiemelt támogatási területe volt az ingatlanfejlesztés. Mindez most az Evergrande potenciális csődjével akár egy újabb, a 2008-ashoz hasonló hitelpiaci válságot is eredményezhet.
A ’90-es évek közepétől kezdve folyamatos állami támogatás alatt álltak az ingatlanberuházások, ugyanis a kínai kormány igen fontosnak tartotta, hogy új lakások épüljenek, és folyamatos legyen az urbanizáció. A fejlesztők ezért szinte kizárólag hitelből finanszírozták a teljes építési folyamatot. A projektek egy részét a bankok finanszírozták, egy további szeletét a vásárlók, akik előre kifizették a lakások árát, a maradékot pedig a beszállítók, akik gyakran csak 60 vagy 90 napra kapták meg a pénzüket.
A rendszer évtizedek óta kiválóan működött, viszont mostanra, úgy tűnik, homokszem került a gépezetbe. A fejlesztők a jelek szerint egyre nehezebben tudják értékesíteni az új lakásokat, nincs akkora kereslet a fejlesztésekre, mint amilyen ütemben az újabb projektek indulnak. Ráadásul azokban a régiókban, ahol túl sok az üres lakás, a legtöbb esetben a polgárok nem is akarnak feltétlenül vásárolni. Az Evergrande ugyanis olyan térségekben is épített új lakásokat, ahonnét a polgárok inkább elvándorolnak, így ezek az ingatlanok akkor is nehezen értékesíthetők lennének, ha csak a kínaiak lakhatási preferenciái jelentenék a gondot.
2021.10.08. (XXV/40)
