Nemrégiben Sangeetha Abdu Jyothi, a Kaliforniai Egyetem adjunktusa „Szupernapviharok: felkészülés egy internetapokalipszisre” (Solar Superstorms: Planning for an Internet Apocalypse) címmel publikált tanulmányt, melyben a nap működésével együtt járó veszélyeket tárgyalja digitális rendszereink sebezhetősége szempontjából. Ha azonban valamivel szélesebb spektrumon vizsgálódunk a felvetett probléma kapcsán, elképesztő felfedezésekre tehetünk szert virtuális világunkat illetően. Ebben kalauzol el bennünket a kibertitok jövőkutató.
Mennyire sebezhető napjaink online infrastruktúrája – nemcsak a napviharok, de más természeti jelenségek és emberi tényezők jóvoltából is?
– Az emberiség örökös harcban áll globális, sőt univerzális természeti jelenségekkel, amelyek veszélyeztetik a fennmaradását vagy jólétét. Az online rendszerekkel éppen az a legnagyobb baj, hogy egy teljesen mesterséges koncepción alapulnak, és a jelenlegi kiépítettségük egy exponenciálisan növekvő technológiai fejlődés végterméke. Annak ellenére, hogy pillanatnyilag kevésbé állnak összhangban a természettel és ezáltal jobban is hat rájuk, azért várható ebben változás. Az informatikai rendszerek szívét jelentő adatközpontok 2030-ra akár teljesen klímasemlegesek lehetnek, 2050-re pedig Európa kibocsátása is semleges lehet.