Németh Daniellára, becenevén Danóra egy volt tanára hívta fel a figyelmünket. A lány 16 évesen agyvérzést kapott, majd nullpontról indulva újra kellett tanulnia mindent: evést, mozgást, beszédet, írást, olvasást. Totális magatehetetlenségből hosszú évek alatt jutott el odáig, hogy – bár csak a bal kezét tudja használni – fizikai értelemben alapvetően el tudja látni magát, leérettségizett, idén a Pécsi Egyetemre is felvételt nyert, és a DanoCeramics nevű családi manufaktúrában kerámiázik.
Danó eddigi életútja kétségtelenül sikertörténetnek nevezhető a mai Magyarországon, ahol a sorstársai jellemzően inaktív életet élnek, kiszolgáltatott helyzetben vannak, teljes gondozásra szorulnak és jobbára fekszenek egész nap, gondosan elrejtve a világ szeme elől. Az ilyen súlyos agyvérzés túlélési aránya eleve 10 százalék, a belőle való felépülés esélye ennél is kevesebb, aminek a hátterében a számos sebből vérző ellátórendszeren kívül anyagi okok legalább úgy közrejátszanak, mint az érintett családok széthullása.
Ilyenformán Danó sikere egyben a mögötte álló család sikere is. A 24 éves lány, aki új életének már a nyolcadik évét tapossa, szó szerint él és virul. Többórás beszélgetésünk végén ő dől ki utoljára – végig mosolyog, közlékeny és barátságos, sajátos beszédmódja folytán szavait olykor édesanyja, Panni tolmácsolja.
2021.09.24. (XXV/38)
