Európában a Nyugatrómai Birodalom romjain létrejövő királyságok és fejedelemségek fő fizetőeszközévé az ezüst vált, mivel elszigetelődtek az afrikai bányákból származó aranyforgalomtól.
A fordulat a 13. század derekán következett be, mikor a keresztes hadjáratokon keresztül ismét megújuló keleti kereskedelem fellendülésével arany kezdett el áramlani Európába, főként az észak-itáliai városállamokba, ahol újra megjelentek az aranyból vert pénzérmék. Ezek közül a két leghíresebb a velencei dukát és a firenzei forint voltak, aminek a mintájára készült el az első magyar arany valuta is, mely átvette a firenzei pénzérme latin forrásokban florenus-ként feljegyzett megnevezését, forintként vonulva be az európai fizetőeszközök sorába. Az 1325-ben forgalomba kerülő magyar forint egyenértékű volt a velencei és firenzei aranypénzekkel.
A mai napig Európa-szerte fellelhetőek a fennmaradt érmék, ami nem csoda, hisz Magyarország a középkorban Európa aranykitermelésének háromnegyedéért volt felelős.