A Washington Post kioktat, hogy „a szabadságról és emberi jogokról alkotott meggyőződéseink lényegükből fakadóan rasszisták”. Elisabeth Anker, a George Washington Egyetem professzora idén januárban megjelent Ugly Freedoms (Csúf szabadságok) című könyve dettó: „Az egyéni szabadság mindig elválaszthatatlanul összefonódott a fehér felsőbbrendűséggel, a telepes kolonializmussal, a klímapusztítással, a gazdasági kizsákmányolással és a patriarchátussal.” A szerző ezek közé – a szerinte antidemokratikus vonásokat mutató, „csúnya” – szabadságok közé sorolja, amikor republikánus kormányzók eltörlik a kötelező maszkhasználatot vagy szülők szeretnék eldönteni, hozzájárulnak-e, hogy gyerekeiket perverz szexuális tartalmakkal szembesítsék az iskolában.
De mitől lett a szabadság – legalábbis egyesek szabadsága – csúnya?
A huszadik század második felében három gondolkodó – Robert Nisbet, Hannah Arendt és Molnár Tamás – is a tekintély hanyatlására mutatott rá mint „tettesre”.
2022.04.29. (XXVI/17)
