A jó hír az, hogy a filmtörténet talán leghíresebb, bőrdzsekiben, napszemüvegben és rémes német akcentussal fenyegető robotfőrossza még a fasorban sincs. Az 1984-es Terminátor (ahogy a science fiction alkotások szokták) egy elképzelhető, tudományos alapú jelenséget nagyított fel. És jól csinálta: beégette a gyilkos robot képét a gyanútlan nézők elméjébe.
Rossz hír a technofóboknak, hogy robotok pediglen vannak, nem is kevesen. Az 1987 óta létező Nemzetközi Robotika Szövetség statisztikája szerint 2,6 millió robot vesz részt az ipari termelésben. (Az adat az utolsó békeévből, 2019-ből származik.) Vicces, de a világ jelenlegi legnépesebb robotpopulációját a robotporszívók jelentik, igaz, közvetlen hatalomátvételükről, emberek elleni felkelésükről még nem érkezett híradás.
A valóságban a robotok előre beprogramozott céleszközök. Egy ipari robot – például a híres, egykori német, ma kínai tulajdonban lévő KUKA nevű cég terméke, egy robotkar – inkább ügyesen koreografált, kifinomult mozgásával kelt figyelmet; emberi érzelmeket kifejező arcnak nem sok hasznát venné.