Ukrajna már a Szovjetunióban is úgy volt ismeretes, mint Európa kenyereskosara; a szocialista szuperállam teljes agrártermelésének negyede innen származott. Ma a posztszovjet ország 32 millió hektár termőfölddel rendelkezik, ráadásul az Európában ritka, ámde annál termékenyebb feketeföld borítja ezek nagy részét. Nem csoda hát, hogy az Ukrajnában zajló konfliktus egyik rejtett, viszont annál is fontosabb frontvonala a mezőgazdaság terén zajlik.
A háborút megelőzően Ukrajna 64 millió tonna gabonát exportált, a globális napraforgóolaj-kínálat 30 százaléka is az országból származik. Ekkora mértékű mezőgazdasági termelés rendkívüli gazdasági lehetőségeket is nyújt, így természetesnek tekinthető, hogy a nyugati vállalatok is szeretnének belőle egy darabkát.
Ukrajnában azonban 2001 óta termőföldeladási moratórium van érvényben, melynek értelmében a rendszerváltás után szétosztott termőföldeket a tulajdonosaiknak tilos volt eladniuk. A mezőgazdaság az utóbbi két évben (leegyszerűsítve) a következő elven működött: a kisgazdák, akik számára nem volt gazdaságos megművelni a tulajdonukban lévő 4-5 hektár földet, bérbe adták azt nagyvállalatok számára, melyek több tucat szomszédos területet bérelve már jókora profittal tudták megművelni azokat. Nyugati cégek ebben az időszakban leginkább úgy férhettek hozzá az ukrajnai termeléshez, ha feldolgozó egységeket építettek fel, melyek a nem általuk termelt alapanyaggal dolgoztak, vagy részesedést vásároltak ukrajnai vállalatokban.
2022.08.05. (XXVI/31)
